Akár hiszik, akár nem, csaknem 7000 kilométert zakatolt a Lokomotív augusztus eleje óta: ahogy mondani szokás, bejártuk Ungot, Berket, konkrétan Szombathelytől Csákváron és Kaposváron át Nyíregyházáig az ország minden pontján feltűntünk, öklömnyi öltözőktől az első osztályú körülményekig, a siófoki forróságtól a tatabányai szélviharig mindenütt igyekeztünk a DVSC múltjára büszkének lenni és jövőjébe bátran tekinteni.

Az év utolsó meccsére hazaértünk, vasárnap a debreceni kistesó, a DEAC ellen zárjuk azt a – több mint – félidényt, amelyet, egész pontosan amilyet 27 esztendeje nem tapasztalt a Loki. A nyári armageddon után a klub felemelte a fejét, és nem mindig parádés díszlépésben, de az utat biztosan taposva listavezetőként telelhet át, hogy aztán – remélhetőleg a koronavírus nélkül, viszont szurkolói társaságában – cirógatóan napfényes, a győzelmek ízétől édes tavaszt élhessen meg.

7000 kilométer nem kevés, de az út valójában, átvitt értelemben még ennél is sokkal hosszabb. De úton vagyunk!

T.Cs.Zs.