Az U19-es korosztályban a szezon legjobb játékosa Szabó Árpád lett, aki a Nagyerdei Stadionban Tisza Tibortól vette át a Debreceni Sportélet által éltre hívott díjat.

– Nagy elismerésben részesültem, amire nagyon büszke vagyok –nyilatkozta a debsport.com-nak Szabó Árpád. – A meccs előtti szerdai edzésen, az öltözőben mondta Csaba bá (Szatmári Csaba, az U19 edzője – szerk.), hogy Dombi Tiborral együtt úgy döntöttek, idén én kapom meg ezt a díjat, de hozzátette, a csapatból többen is megérdemelték volna. Meglepődtem a bejelentésen, váratlanul ért, hiszen sok jó játékos van a keretben, természetesen nagyon örültem, nagy megtiszteltetés számomra. Ez egy visszajelzés számomra, hogy jó úton járok, de egyben ösztönzés is, ami azt jelenti, a jövőben még jobban kell teljesítenem. Hatalmas és felejthetetlen élmény volt, mikor több ezer szurkoló tapsától kísérve átvehettem Tisza Tibortól a serleget, majd körbesétálhattam a többiekkel a lelátók előtt. Ennél már csak az lett volna felemelőbb érzés, ha játszhatok is a mérkőzésen. Visszaülve a szektorunkba, folyamatosan jöttek a telefonomra a gratuláló üzenetek családtagjaimtól, barátaimtól. Sok osztálytársam is kint volt a mérkőzésen, akiknek nem árultam el, hogy díjat fogok kapni. Meglepte őket, hogy ott látnak a pálya szélén, serleggel a kezemben, másnap az iskolában ők is gratuláltak. Négyévesen, a Loki Focisuliban ismerkedtem meg a labdarúgás alapjaival, egyre jobban megszerettem ezt a játékot, mára meghatározó része lett az életemnek, imádok futballozni, természetesen a sport mellett a tanulást sem hanyagolom el. Édesapám már a kezdetekben mondta, mindig vegyem komolyan a labdarúgást, legyek céltudatos, ennek szellemében dolgozom minden nap. Végigjártam a korosztályos csapatokat, fejlődésem szinte végig töretlen volt, egy évben, mikor hirtelen sokat nőttem, volt egy kis visszaesés. Jelenleg az U19-ben játszom, de a fiókcsapatban is egyre több lehetőséget kapok, télen pedig Herczeg Bandi bá felvitt az első kerethez, a felkészülést az első csapattal kezdhettem meg. Az edzéseken, mérkőzéseken mindig a maximumot próbálom kiadni magamból, úgy érzem, sikerült is folyamatosan egyenletes jó teljesítményt nyújtani egész évben. Fizikálisan, gyorsaságban és gondolkozásban mindenképp fejlődnöm kell még, ha ismét odakerülök az első csapat keretébe, úgy kell dolgoznom, hogy tétmeccsen is pályára léphessek. Eltökélt vagyok, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a DVSC meghatározó játékosává váljak idővel. Méltó akarok lenni arra, hogy a Loki-címerrel ellátott mezt magamra öltsem, ha pedig már bizonyítottam debreceni színeiben a pályán bajnoki mérkőzéseken, évek múlva kipróbálnám magam külföldön is. Családomnak, szüleimnek, testvéremnek nagyon sokat köszönhetek, mindig mellettem állnak, segítenek, amiért örökké hálás leszek nekik. Edzőimtől Szalánczi Tamástól, Madar Csabától, Kondás Elemértől, Arany Lászlótól, Georgi Attilától, Vadicska Zsolttól, Lente Lajostól, Szatmári Csabától, Dombi Tibortól nagyon sokat tanulhattam, mint ahogy a fiókcsapat trénerétől, Fikker Ferenctől is, valamint a téli felkészülés alatt Herczeg Andrástól, az első csapat szakmai stábjától és a játékosoktól. Személyi edzőm, Szilágyi Balázs is nagyon sokat segített. Végül, de nem utolsó sorban csapattársaimnak is köszönettel tartozok, nélkülük nem kaphattam volna meg a díjat.