Az első számú alapszabály a futballban ugyebár az, hogy a szurkolónak mindig igaza van. Ennél is elsőbb számú legalapabb alapszabály az, hogy a Loki-szurkolónak mindig igaza van. Természetesen valamilyen szerencsétlen véletlen folytán előfordulhat, hogy a szurkolónak (ne adja Isten, a Loki-szurkolónak) még sincs igaza, de ilyenkor értelemszerűen az első számú alapszabály lép életbe.

A klub az elmúlt hetekben kapott hideget-meleget, fűt-fát, tücsköt-bogarat, de még kutyafittyet is. Mégis, engedtessék meg a felvetés: maximum 12 meccs van hátra addig a pillanatig, míg kiderül, hogy a Loki visszajut-e az NB I-be, arról nem is beszélve, hogy – szigorúan matematikailag – két nyert párharcra van a kupadöntőtől. A felvetés lényege az, hogy nem lenne-e érdemes ilyen szituációban az összekapaszkodás, az összetartás és az egységesség domborítása?

Az az igazság, hogy de. Éppen ezért örömteli, hogy minden meccs előtt számtalanul jönnek a Hajrá, Loki! és a Gyerünk, srácok!-tartalmú üzenetek is. Ezt látva aztán végképp biztosak lehetünk benne, hogy a szurkolónak mindig igaza van. A csapatnak pedig meg kell ezt hálálni: ez a futball másik első számú alapszabálya.

Tóth Csaba Zsolt