Fizz Liga 2025/2026

fizz liga 1. forduló

ZTE Aréna

fizz liga 2. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 3. forduló

Kazincbarcika

fizz liga 4. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 5. forduló

Pancho Aréna

fizz liga 6. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 7. forduló

Várkerti Stadion

fizz liga 8. forduló

Diósgyőr

fizz liga 9. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 10. forduló

PAKSI FC STADION

fizz liga 11. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 12. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 13. forduló

Új Hidegkúti Nándor Stadion

fizz liga 14. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 15. forduló

Városi Stadion

fizz liga 16. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 17. forduló

Groupama Aréna

fizz liga 18. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 19. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 20. forduló

ETO Park

fizz liga 21. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 22. forduló

Szusza Ferenc stadion

fizz liga 23. forduló

ZTE Aréna

fizz liga 24. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 25. forduló

Kazincbarcika

fizz liga 26. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 27. forduló

Pancho Aréna

fizz liga 28. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 29. forduló

Várkerti Stadion

fizz liga 30. forduló

Diósgyőr

fizz liga 31. forduló

Nagyerdei Stadion

fizz liga 32. forduló

PAKSI FC STADION

fizz liga 33. forduló

Nagyerdei Stadion

Amikor húsleves helyett pezsgő volt a vasárnapi ebéd: 20 éves a DVSC első NB I-es bajnokcsapata

20 esztendeje, hogy a DVSC sok nemzedék álmát megvalósítva megszerezte a klub történetének első NB I-es bajnoki címét. A felejthetetlen tavasz volt a 2005-ös, Supka Attila vezetőedző együttese többek között Sándor Tamással, Madar Csabával, Bernáth Csabával, Szatmári Csabával, Böőr Zoltánnal, Kerekes Zsomborral, Igor Bogdanoviccsal, Kiss Zoltánnal, Éger Lászlóval és Halmosi Péterrel a soraiban az FTC előtt megnyerte a bajnokságot, euforikus örömet kiváltva ezzel a cívisvárosban. A felejthetetlen első bajnoki cím egyik főhőse csapatunk jelenlegi asszisztens edzője, a legendás Dombi Tibor volt. Vele elevenítettük fel a diadalhoz vezető út állomásait.

– Kezdjük a 2004 májusi, Ferencváros elleni idegenbeli meccsel, amely kvázi bajnoki döntő volt. Akkor, ott még nem sikerült, 3-1-es vereség lett a vége.

– Igen, emlékszem, Tobe, vagyis Sándor Tomi játszott csak jól egyedül, mi, többiek gyengék voltunk, többek között én is. Szívem szerint elbujdokoltam volna, de az nagyon jólesett, hogy a mérkőzés után Szima Gábor elnök csak annyit mondott: jövőre nem hagyjuk az utolsó fordulóra. Sok jelentett a következő idényre, hogy nem volt pánik.

– Valóban, a következő szezonban már nem volt pardon, a Loki lett a bajnok. Mitől volt annyira jó az a csapat?

– Szerintem az volt a lényeg, hogy az a gárda nem egy összevásárolt alakulat volt. Jó barátságban voltunk és vagyunk a mai napig egymással, mindenkit szuverén egyéniségnek lehetett nevezni, mégis egy igazi csapatot alkottunk. Mindenkinek megvolt az erőssége, jól kiegészítettük egymást, minden fogaskerék a helyén volt a gépezetben. Lehet, hogy nem értett minden egyes játékos mindenhez a pályán, de legalább egy valamiben mindenki kiemelkedő volt, és a rendszer összeállt.

– Mikor éreztétek, hogy a miénk lehet a bajnoki cím?

– Én nem éreztem ilyesmit igazából, meccsről meccsre haladtunk. Arra emlékszem inkább, hogy azt éreztük, tényleg mi vagyunk a legjobb csapat. Ahogy mentünk ki a játékoskijáróban a meccsekre, Sándor Tamás hátraszólt, hogy gyerünk, mi ordítottunk egyet, az ellenfeleken pedig látszott a félelem, hogy mi lesz itt… Ahogy mondani szokás, sokszor már a játékoskijáróban eldőlt a mérkőzések sorsa.

Bár a szurkolók legnagyobb része az utolsó hazai, Pécs elleni meccsen, illetve aztán, a főtéri fiesztán ünnepelt, a bajnoki címet már korábban begyűjtötte a Loki. A gárda a 28. fordulóban, 2005. május 14-én, szombaton 5-1 arányban legyőzte a Békéscsabát, és tudni lehetett, ha másnap, vasárnap az FTC nem nyer Pécsen, akkor a DVSC ül a trónra. Május 15-én a zöld-fehérek kikaptak 2-0-ra…

– Hatalmas élmény volt ez az időszak az egész város életében. A szurkolói nótát, miszerint bajnok lesz a DVSC, talán sokan nem is gondolták komolyan, mégis valósággá vált. Én édesanyáméknál voltam azon a vasárnapon, szándékosan nem is néztem a Ferencváros mérkőzését, aztán az egyik testvérem kijött hozzánk az udvarra egy pezsgővel a kezében: biztossá vált a bajnoki cím! Húsleves helyett pezsgő lett a vasárnapi ebéd. A következő napok sora tulajdonképpen egy nagy készülődés volt a bajnoki bulira, de azért 3-1-re megvertük a Pécset is. A főtéri ünneplés pedig tényleg felejthetetlen. Szerintem nemcsak az én futballpályafutásom csúcsa volt. Ahogy a nyitott tetejű busz bekanyarodott a Nagytemplom elé… Beleborzongok, ha csak eszembe jut. Tudtuk persze, hogy sokan lesznek, de amikor megláttuk, hogy amíg a szem ellát, mindenütt ember van, a boldogságtól még el is érzékenyültünk. 40-50 ezren ünnepeltek minket, ilyet addig csak a tévében láttunk külföldi sztárcsapatoknál. Velünk pedig megtörtént, itt, Debrecenben.