Szinte egyik pillanatról a másikra robbant be a köztudatba a DVSC mindössze 20 esztendős támadója, Bárány Donát, aki ha így folytatja a gólok ontását, hamarosan még nagyobb közönségkedvenccé válhat a Nagyerdőn.

A Loki saját nevelésű futballistája azon kívül, hogy az eddigi kilenc mérkőzésen hétszer talált az ellenfelek kapujába, igazi húzóerőnek számít a csapatban és hasznos tagja a kezdőtizenegynek. Fiatal kora ellenére már mesterhármasa is van a másodosztályban, míg legutóbb a Kaposvár otthonában kétszer köszönt be a somogyi kapuba, igaz, a második találata után kényszerből el kellett hagynia a pályát…

– Elég szerencsétlen szituáció volt, hisz miután kilőttem a hosszú felsőt, lendületből véletlenül belefordultam csapattársam, Ferenczi Jani vállába. Eléggé megszédültem, de szerencsére mind a mérkőzésre, mind pedig a két gólomra tisztán emlékszem. Nagyon boldog vagyok, hogy végre nem debreceni találkozón is tudtunk nyerni, azt gondolom, nagy lökést adhat a folytatásra.

Milyen hatással van rád, hogy egyre jobban szeretnek a Loki-szurkolók?

– Nagyon jó érzés! Persze én is hallom, amiket kiabálnak nekem és érzem rajtuk, hogy kedvelnek. Mondanom sem kell, hatalmas erőt ad számomra a meccsek során. Itt egy példa, az Ajka ellen az első félidőben sajnos nem játszottunk jól, de a drukkerek végig buzdítottak minket, emiatt is tört át a gát a második játékrészre. Ez engem is motivál, nekik is köszönhető, hogy mesterhármast tudtam szerezni. Egyre többször fordul elő, hogy megállítanak az utcán, általában gratulálnak és sok sikert kívánnak, természetesen ezek is nagyon jól tudnak esni.

A szezon elején számítottál rá, hogy alapembere leszel a csapatnak?

– Egyáltalán nem. Úgy gondoltam, a mérkőzések hajrájában kapok majd lehetőséget, és akkor kell kihoznom magamból a lehető legtöbbet. Kondás Elemér több alkalommal is beszél velem, folyamatosan érdeklődik az állapotom felől, érzem a részéről a bizalmat, melynek nagyon örülök. Persze a társak is támogatnak, Varga Józsi mindig mond egy-egy jó szót, Bódi Ádám és Poór Patrik is sokat segít, de ez az egész csapatra igaz. 

Agresszivitásoddal, gólerősségeddel, elszánt és harcos játékoddal hamar felhívtad magadra a szurkolók figyelmét. Milyen játékos vagy valójában?

– Összességében ilyen. Bízom benne, van még több is bennem, de valójában gyerekkorom óta a küzdős, brusztolós játék jellemez. Szabó Laci bácsi volt az első edzőm, a közösen eltöltött több mint hat év során ő szerettette meg velem a focit, és a sportág alapjait is tőle tanultam, emellett nagyban hozzájárult, hogy most a DVSC első csapatának lehetek a játékosa. Persze sokat változtam azóta, szerencsére a játékomat még tovább tudtam fejleszteni a Lokinál.

Milyen a céljaid vannak a szezonra?

– Az egész csapat nevében mondhatom, hogy egyértelműen a feljutás lebeg a szemünk előtt. Ha az egyéni céljaimra vagy kíváncsi, azok mindig változnak. A bajnokság kezdetekor például azt tűztem ki magam elé, hogy szeretnék legalább tíz gólt lőni. Jelenleg hétnél járok, így ez a szám most kissé megváltozott. Sokan a gólkirályi címet is rebesgetik velem kapcsolatban, de megmondom őszintén, egyáltalán nem gondolkozom ezen, hisz nagyon sok van még hátra. Számomra a csapat sikere a legfontosabb, de persze boldogsággal töltene el, ha én lennék a legeredményesebb labdarúgó a másodosztály mezőnyében.

Mit szeretnél elérni futballistaként?

– Elsőként azt, hogy élvonalbeli csapat legyen a DVSC, és az NB I-ben is bizonyítani tudjak piros-fehér színben. Hosszútávú célok is lebegnek a szemem előtt, de azokat szeretném megtartani magamnak, hisz addig még rengeteg dolgom van. Jelen pillanatban minden erőmmel azon vagyok, hogy minél sikeresebb legyen, és ismét az élvonalban szerepelhessen a klub.

Halmai Balázs