A DVSC bajnokként jutott vissza az NB I-be, a tavaszi szezon pedig rengeteg fordulatot és szakmai érdekességet tartogatott. Az elmúlt hónapokról és persze a jövőképről Huszti Szabolcs edzővel beszélgettünk. 

– Az eredmény önmagáért beszél, a Loki megnyerte a Merkantil Bank Ligát és feljutott az első osztályba. Ezen túlmenően, szakmai szemmel mennyire vagy elégedett a csapat teljesítményével? 

– Nyilván nagyon örülök, hogy bajnokként sikerült feljutnunk, de egy edző sohasem lehet maradéktalanul elégedett, én sem vagyok az, mindig lehet valamin csiszolni. A játékosok hozzáállásával egyáltalán nem volt probléma, de a játékba értelemszerűen csúsztak hibák, voltak jobb és kevésbé jó meccsek is. Az NB I-ben ennél nyilván több kell, az attraktív támadójátékot megtartva főleg a védekezésben szükséges fejlődni.

– Érkezéseddel új, sok gólt hozó játékrendszert honosítottál meg, a 4-2-3-1-es felállást. Miként látod, mennyire tudtak ehhez alkalmazkodni a futballisták?

– Véleményem szerint jól alkalmazkodtak, sőt, több olyan mérkőzés is volt, amelyeken csaknem 100 százalékig megértették, valójában mit is akarunk játszani. Sokat volt nálunk a labda, sok helyzetet dolgoztunk ki, rengeteg gólt rúgtunk. Természetesen előfordultak egyéni hibák, de ezek nem feltétlenül a játékrendszerből adódtak. Én mindenesetre ebben a játékfelfogásban hiszek. 

– Két játékos is új szerepkörben tűnt fel, Dzsudzsák Balázs amolyan mélységi irányítóként, Bévárdi Zsombor kvázi jobbhátvédként, és ki lehet jelenteni, hogy mindkét húzás bejött.

– Kezdjük Bévárdi Zsomborral. Jobbhátvédségét kényszerhelyzet szülte Kusnyír Erik kiállítása és eltiltása miatt, de Zsombi abszolút élt a lehetőséggel, később nem volt okom rá, hogy változtassak. A poszt védekező részét illetően sokat tanult, de még sok munka vár rá, ezzel együtt akár még hosszú távon is megoldást jelenthet. És akkor Dzsudzsák Balázs. Végig, már az első közös meccs előtt biztos voltam abban, hogy Balázsnak ez a megfelelő pozíció, hiszen játékintelligenciája, technikája kimagaslik még az NB I-ből is, azonban koránál fogva nem száguldozhat egyfolytában, így ez a poszt neki a legoptimálisabb. Remekül futballozott, nagyon fontos a szerepe a csapatban.  

– Egykori remek futballistaként ez volt az első idényed trénerként. Mi az, amit tanultál, mit vártál, illetve mit kaptál?

– Sok mindent megéltünk együtt ezen a tavaszon. A szakmai stábbal egyből megtaláltuk a közös hangot, ez egy igen jó közösség, amelyben mindenki elmondja, elmondhatja a véleményét. Ennek nagyon örülök, ez fontos. A bajnokságban sok fordulatos mérkőzést játszottunk, volt itt minden, az ember pedig mindenből próbál tanulni, nyilván a saját hibájából is. Összességében élveztem az eddigi munkát, arra számítok, még sok szép eredményt elérhetünk, sok remek élmény megélhetünk együtt.

– Nyilván még korai, de adódik a kérdés: mekkora vérátömlesztés kell a keretnek?

– Egyeztettünk és folyamatosan egyeztetünk Tőzsér Dániel sportigazgatóval, megbeszéltük, milyen posztokra szeretnénk játékosokat, és azt is, hogy milyen típusú labdarúgókra van szükségünk. Zajlik a munka.

– Február közepe óta dolgozol a DVSC-nél. Magánemberként miként érzed magad Debrecenben, milyenek a benyomásaid a városról?

– Őszintén mondom, hogy nagyon tetszik Debrecen, igaz, a munka miatt annyira még nem tudtam bejárni a várost, sokszor csak a szállás, a stadion és Pallag között ingáztunk Toldi Gábor kollégámmal. Persze azért néha volt alkalmunk, alkalmam sétálni egyet, beülni egy jó ebédre-vacsorára, összességben nagyon pozitív az összkép. Amikor a családom, a gyermekeim itt tudtak lenni velem, remekül érezték magukat a Nagyerdőn, igazán szép a környezet. Azon vagyunk, hogy sok hasonlóan szép, közönségszórakoztató mérkőzést játszunk a Nagyerdei Stadionban.