Nem elég színvonalasak a mérkőzések, nem elég jók a játékosok, sok pénzbe kerül, adja a tévé, nem érdekel a foci. Sok ember szinte lendületből sorolja, miért nem lehet még sírva könyörögve sem rávenni arra, kilátogasson egy DVSC-meccsre a Nagyerdei Stadionba. Most fussunk neki ellenkező irányból: miért is járjunk meccsre?

Először is az ember nem elsősorban a játék színvonala miatt kötődik egy sportághoz, egy klubhoz, egy közösséghez: erről sokat tudnának mesélni például a német vagy angol másod- és harmadosztályú egyesületek szurkolói, akik hóban-fagyban is tízezrével biztatják kedvenceiket. Még mielőtt valaki azt mondaná erre, hogy mert ott sokkal jobb a színvonal, szögezzük le, hogy többnyire NEM. Tessenek csak megnézni egy ilyen találkozót!

A játékosok képességeinek minősítése szakmai kérdés (hagyjuk is), ám a 21. századra nyilvánvalóvá vált: a világ futballja tele lett jó képességű labdarúgórobotokkal, egyéniség alig-alig akad. A magyar fociban (lásd még „mennyei megyei”) viszont (lehet, hogy éppen a lemaradás miatt) még vannak olyan figurák, személyiségek, akiket érdemes élőben is megszemlélni, majd élvezni, ahogy a városi legendák életre kelnek.

Volt olyan időszak, amikor valóban költséges szórakozás volt Magyarországon mérkőzésre járni, manapság azonban egyáltalán nem: egy egész éves Loki-bérlet akár 10 ezer forintért is beszerezhető, egy meccsjegy pedig egy doboz cigi áráért megvásárolható: erős a gyanú, hogy mindezt ár-érték arányban a legolcsóbb szórakozási módozatok között találjuk. A tévéközvetítésről meg az is eszünkbe juthat, hogy vajon mikor nagyobb élmény egy tál finom étel: egy képernyőn keresztül bámulva, vagy egy étteremben ülve, az asztalunkon…

Készséggel és tisztelettel el kell fogadni, ha valakit nem érdekel a foci, de érdemes feltenni néhány kérdést. Szeret friss levegőn lenni? Szereti a jó társaságot? Szereti a barátait, családtagjait? Szereti a humort? Szereti a szenvedélyt? Szereti a sört-bort? Szereti az élményeket, az új benyomásokat? Szereti, ha megoszthatja örömét vagy bosszúságát másokkal? Ugyebár igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen és igen. Akkor meg miért is ne járjunk meccsre?

Persze nyilvánvaló, hogy ezer ellenérv zúdul majd e néhány soros eszmefuttatásra. A Nagyerdei Stadionban ebben az idényben ezek az érvek remélhetőleg elenyésznek majd.

Tóth Csaba Zsolt