OTP Bank Liga 2024/2025

OTP Bank Liga 1. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 16. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 17. forduló

ZTE Aréna

OTP Bank Liga 18. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 19. forduló

Új Hidegkúti Nándor Stadion

OTP Bank Liga 20. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 21. forduló

PAKSI FC STADION

OTP Bank Liga 22. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 23. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 24. forduló

ETO Park

OTP Bank Liga 25. forduló

Kecskemét

OTP Bank Liga 26. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 27. forduló

Szusza Ferenc stadion

OTP Bank Liga 28. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 29. forduló

Városi Stadion

OTP Bank Liga 30. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 31. forduló

Pancho Aréna

OTP Bank Liga 32. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 33. forduló

Sóstói Stadion

Bernáth Csaba

22
Nemzetiség
hun Magyarország
Pozíció
Védő
Gólok a DVSC-ben
2
Születésnap
1979.03.25.

Sándor Tamás visszavonulása után rövid ideig a DVSC csapatkapitánya volt, majd ezt a titulust Kiss Zoltán vette át. Anno nem volt könnyű helyzetben, amikor az első csapat ajtaján kopogtatott, hiszen több jó jobb oldali védője és középpályása volt a Loki-nak, de helyet követelt magának.  A jobb oldali védő posztjáról indulva sokszor húzta meg az ellenfél védelmét, és pontos beadásaiból számtalan gólt szereztek játékostársai. Többszörös utónpótlás-válogatott.

Már születésekor megpecsételődött a sorsa, hiszen a futballista édesapa és a kézilabdás édesanya második gyermekeként esélye sem volt a sport nélküli életre. A labda szeretetét testvére is nyomatékosította benne, aki a dekázását éppen Csaba kiságya mellett próbálta tökéletesíteni (ez olyan jól sikerült, hogy az 1990-es évek elején Lajos is a Loki első csapatát erősítette). Innen már nem volt visszaút. Az első lépéseket a labdában botladozva tette meg, már kisgyerekként is csak „focilabdát” kért ajándékba, és az általános iskola alsó tagozatának minden szabad percét a játszótéren – a grundon – töltötte, ahol góllövés közben bajnoknak és verhetetlennek érezte magát.

Pályafutásában az első jelentős fordulat a Hunyadi János általános iskola sporttagozatába kerülés volt, ami automatikusan azt jelentette, hogy a DSI igazolt labdarúgója lett. Ez az időszak meghatározó volt életében. Ekkor került Herczeg András keze alá, amit a mai napig nagy szerencsének tart. Nagyon fontos volt számára a családja támogatása is. Szülei a hazai és idegenbeli meccseken jelenlétükkel biztatták, míg bátyja a külföldi tornákon való részvételét többször anyagilag is segítette.

Az Irinyi gimnáziumról viszont felemás emlékei vannak. Hiába nyert az iskola csapataival négy év alatt öt diákolimpiát, valamint a duisburgi diák vb-n bronzérmet, a sportigazgató (talán irigységből) mégsem engedte érettségire. Történt ugyanis, hogy az utolsó félévben már rendszeresen az első csapattal tréningezett, így a (igazolt) hiányzásai meghaladták a megengedett óraszámot. Hiába várt az elért sikerek elismeréseképpen egy kis toleranciát, nem kapta meg, nem tehetett záróvizsgát az osztálytársaival együtt, de az elérhető sportsikerek enyhítették a fájdalmát. Ekkor már túl volt az NB I-es premieren: 1996. október 15-én a BVSC elleni hazai 1-4 alkalmával mutatkozott be a legjobbak között, de a mérkőzést követően sokak bánatára Garamvölgyi Lajos beadta felmondását. A debütálás miatt érzett örömét a csapattársaival nem tudta megosztani, ugyanis mindenki síri csendben ült az öltözőben.

Ezek után kisebb-nagyobb szerepeket kapott Dunai Antaltól, majd kettős igazolással az 1998-as esztendőt Hajdúszoboszlón töltötte. A másodosztályban végigjátszott egy év pozitívan hatott a teljesítményére. Önbizalommal feltöltődve került vissza a DVSC-hez, ahol akkor ismét „Gara” ült a padon. Ő ismerte a képességeit és egyre több lehetőséget adott az akkor húszesztendős Bernáthnak. Tavasszal több bajnokin is szerepet kapott és az első MK-győzelemben is részt vállalt, bár a döntőn nem szerepelt.

Ezek után újabb célokat tűzött maga elé. Elérhető közelségbe került számára a bajnoki cím, a válogatott, és a légióskodás is. 2003 nyarán a belga Royal Antwerp profija lett. A mindenkit megszédítő külföld az ő ítélőképességét is elhomályosította. Nem tájékozódott kellőképpen, így csak később jött rá, hogy rossz döntést hozott. Olyan körülményekkel kellett megbirkóznia, ami nem volt méltó a korábbi KEK-döntős alakulathoz. Előfordult, hogy mindenki saját maga mosta a felszerelését a rendezetlen mosodai számlák miatt, vagy olyan is, hogy az egyik edzőváltás után egy szerb származású belga taxisofőr lett a trénere, aki „természetesen” az elnök haverja volt. Nem csoda, hogy az első három hazai meccsükön egyaránt 4-0-s vereséget szenvedtek. Fél év alatt így is játszott tíz meccsen, de télen „közös megegyezéssel” szerződést bontott. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az addig Belgiumban keresett pénzét vissza kellett fizetnie a klubnak, akik így hajlandóak voltak elengedni.

Szerencsére jókor jött Szima Gábor elnök hívó szava, ezért a 2004-es év már ismét a DVSC-ben találta. Játszott az FC Bruges elleni UEFA-kupa meccseken és az év végén ismét bronzérmet szerző csapatban is. Majd következett a 2004/2005-ös szezon és az első bajnoki aranyérem. Kissrácként erre vágyott a legjobban, de mivel keveset tudott hozzátenni az elsőséghez, nem volt felhőtlen az öröme. A második és harmadik aranyérmet azonban már teljesen magáénak érezte, mert ebben az időszakban kisajátította a jobbhátvéd posztot a Lokiban.

A nemzeti csapattal sajnos nem volt ilyen szerencséje. Kétszeres liga-válogatottnak vallhatja magát, de a legjobbak között nem sikerült bemutatkoznia. Talán kevesen tudják, de a Németország ellen 2-0-ra megnyert meccsen (még Lothar Matthäus kapitánysága idején), a pályára lépése előtti pillanatban fújták le a mérkőzést. Ez még mindig tüske benne, mert az itthon játszóknak jelenleg kevés az esélyük a válogatott meghívóra.

2008 tavaszán aztán hatalmas megtiszteltetés érte. A játékosok titkos szavazásán – Sándor Tamás mögött – ő lett a csapatkapitány-helyettes. Nem volt azonban minden felhőtlen. Talán a túlzott elvárás miatt, de többen kikezdték a produkcióját. Azt mondták rá, hogy nincs konkurenciája, és ezért elkényelmesedett. Kevesellték a felfutásait és a pontos beadásait is. Berni úgy véli, mivel a rengeteg sérülés miatt a hátvédsor összetétele hétről-hétre változott, a biztonságot kellett szem előtt tartani. A feltörekvő fiatalok pedig mindig jobb játékra ösztönzik, mert a helyét egyelőre nem akarja átadni senkinek sem. Tudja, hogy rutinos debreceniként felnéznek rá a többiek és lehet, hogy a csapat összefogása, fanatizálása is az ő feladata lesz.

Szintén korszakos egyéniség volt Debrecenben apósa: a nyolcvanas évek DMVSC-játékosának, a kilencszeres válogatott jobbhátvédnek, Paróczai Sándornak a lányát vette feleségül. Talán véletlen, hogy mind a ketten ugyanazon a poszton szolgálják (szolgálták) a Lokit, de mindenképpen érdekes. Csaba sokszor beszélget mérkőzés-szituációkról „Parókával” és általában meg is fogadja a tanácsait. Játszani nem látta őt, de az újságokból merített információk és a szurkolók nosztalgiázása alapján büszke arra, hogy a veje lehet.

A futballpályáról is van példaképe. Játszott Andrea Pirlo, Simao Sabrosa és Jay-Jay Okocha ellen, de a legnagyobb kedvence az olasz Roberto Baggio volt, és szerencsésnek tartja magát, hogy egy csapatban játszhatott Sándor Tamással. A maradék szabadidejében szívesen hódol a horgászszenvedélyének is, ilyenkor teljesen ki tud kapcsolódni, és rendezni tudja gondolatait is.