Mi az edző, mi a szülő, és mi a játékos szerepe? Ki mit vár el a másiktól? Hogyan változnak ezek a különböző életkorokban? Cikksorozatunk első részében megtörtént a problémafelvetés, a másodikban Bíró Zsolttal és Bartha Évával, a DLA-n is dolgozó sportpszichológusokkal beszélgettünk a legjellemzőbb szituációkról, ezt követően pedig majd szülőket és játékosokat is kérdezünk a mindennapokról, hogy mindenkinek könnyebb legyen, a Debreceni Labdarúgó Akadémián is. A mostani, harmadik részben általánosságban nyilatkozott a szülők szerepéről Kolozsi Gergő, a DVSC-DLA U14-es gárdájának vezetőedzője.

– Az edző mellett a szülőnek is nagy szerepe van abban, hogy egy fiatal képzése jól működjön. A szülő komoly áldozatot hoz, időt, energiát nem kímélve segíti gyermekét, ő hordja edzésre, hétvégén meccsekre, mindezt azért, hogy sikeres labdarúgó, illetve ami még fontosabb, sikeres ember váljon belőle. Sajnos mindenkiből nem lehet sztárjátékos, jó ember viszont igen. Éppen ezért a szülői hozzáállás jelentősége nagy súllyal esik latba – mondta Kolozsi Gergő, aki a két alapvető szülői hozzáállásról is beszélt.

– Az egyik jellemző típus hátra lépve, távolságtartással kezeli a gyermeket, akiről viszont szinte semmilyen véleménye nincs. Ebben az jó, hogy nem zavarja meg a gyereket, de a fiatal játékos sokszor pozitív visszacsatolást várna, amit nem kap meg, tehát ennek is vannak hátulütői. A másik típus az, aki kicsit a saját vágyait akarja megvalósítani a gyereken keresztül, gyakorlatilag napi 24 órában csak a fociról beszél. Ez néha sok, egy 13-14 éves gyermekre még nem szabad stresszt és nyomás helyezni, azért jár edzésre, mert szeret futballozni. Ha egy szülő számon kér akár mérkőzés közben is, a játékos tarthat attól, mit mond például az apja. Ez nyomasztó, frusztáló, zavaró élmény lehet. Az edző megnyilatkozásai annyiban mások, hogy a tréner szakmai véleményt mond, sőt, többnyire inkább a jót próbálja kiemelni. Az ilyen korú labdarúgó-palántákat hiba lenne felnőtt futballistaként kezelni – szögezte le a DLA edzője, aki az ideálishoz közelítő alapállásról is megfogalmazta véleményét.

– Nagyon helyesen cselekszik az a szülő, aki nem a saját áldozatkészségét hangsúlyozza, mert ez is felesleges nyomást helyezhet a gyerekre. Az sokat segít, ha a szülő hisz az edzői stáb tudásában és munkájában, elismeri, hogy ők a szakembereket. A gyerek annak nagyon örül, ha valamely családtagja kijár a meccsekre, de fontos, hogy ez öröm legyen, nem túlzott presszió. Ezzel együtt rengeteg támogatást kapunk a szülőktől, ezt megköszönve igyekszünk is folyamatos tartani velük a kapcsolatot – zárta a beszélgetést Kolozsi Gergő.