A 2004-ben született Vietorisz Áron a Debreceni Labdarúgó Akadémián nevelkedett, de két évvel ezelőtt súlyos betegség érte, leukémiát diagnosztizáltak nála. A hír hallatán az egész ország összefogott, rengetegen segítettek a fiúnak és családjának. Az ifjú labdarúgó nagyon nehéz időszakon van túl, de a kezelések eredményre vezettek, meggyógyult. Az édesapja akkor nyílt levélben mondott köszönetet, amelyben Áron történetét is leírta. Szerencsére a fiatalember nagy küzdelem után visszatért szeretett sportágához, a futballhoz, jelenleg a Loki Focisuli U17-es korosztályának edzéseit szorgalmasan látogatja, a héten pedig már pályára is lépett Pallagon.

A fiatal gyermeknek nagyon sokat segített a Debreceni Labdarúgó Akadémia oktatásvezetője, Áron edzője, Gyarmati Zoltán is, akivel a csapat szerdai meccsét megelőzően beszélgettünk. Csillogó szemekkel mesélte a szakember, hogy mindent megtesz a gyerekekért, olykor a városból is elviszi autójával őket az edzésre, cserébe a srácoktól sok szeretetet és boldogságot kap. Ezt követően a Loki Focisuli U17-es korosztályának trénere az egyesület céljairól beszélt és elmagyarázta, hogyan kapcsolódik össze az akadémiával.

– A Loki Focisuli egy jó lehetőség azon gyermekek számára, akik más alakulattól érkeznek, lemaradásuk van a kortársaikhoz képest vagy sérülésből térnek vissza. Jó hír, hogy tudnak hol focizni és szem előtt vannak. Természetesen a DLA edzéseire is járhatnak, de mellette több játéklehetőséghez jutnak a bázisegyesületben. Áron egy hosszú betegség után tudja újrakezdeni a pályafutását. Egy alacsonyabb bajnoksági osztályban megerősödve bízom benne, hogy rövid időn belül ő is visszakerül a DLA keretébe.

Az oktatásvezető kiváló kapcsolatot ápol Áron édesapjával, Vietorisz Józseffel is, aki egykoron szintén futballozott. A gyermekekkel maximálisan együttérző edző a családdal együtt hálás, hogy Áron már közöttük lehet a tréningeken.

– Mikor Áronról kiderült, hogy beteg, láttam milyen állapotba került mentálisan és fizikálisan. Olyan szülők álltak mellette, akik mindent beáldoztak, kiválóan intézték a kezeltetését. Szerencsére mindenki egyöntetűen támogatta a családot, Debrecen civil szférája, a városi zenekarok (a Tankcsapdával, valamint a Kowalsky meg a Vegával az élen), a DVSC (és annak Öregfiúk csapata), hazai és külföldi magánemberek segítették a gyógyulását. Hál’istennek én is tudtam a családnak segíteni. Áron példája annak, hogy soha senki ne adja fel, mert a hit egy óriási lökést adhat, amely megmutatja: mindenből van kiút. 

Gyarmati Zoltán azt is elmondta, hogy nagy volt az összefogás a sportban és a magánszférában. Áron jelenlegi edzője elmesélte, hogy eleinte nagyon óvatos tréningeken vett részt a kis hős, aztán fokozatosan próbálták terhelni.

– A 2020-as esztendő második felében óvatosan kezdte el az edzéseket. Az orvosi stáb véleményét természetesen kikérték, sportorvosi engedélyt is kapott, és aztán fokozatosan terheltük az edzéseken. Néha már az egymás közti játékba is beállt, majd a Loki Focisuli futsal csapatába igazolt, ahol több mérkőzésen is pályára lépett. A tavalyi év végén az édesapja jelezte felém, hogy Áron olyan állapotba került, amivel elkezdheti a tréninget a Loki Focisuli U17-es korosztályával. Fokozatosan felépítve, fizikálisan megerősödve vissza tudott térni, és idén januártól már teljes erőbedobással kezdte a felkészülést. Másfél dolgos hónapon vagyunk túl, az edzések mellett továbbra is futsal bajnoki mérkőzéseken vett részt. Örülök neki, hogy eljutottunk idáig és már kezdőként is pályára léphet – mondta Gyarmati Zoltán, aki szerint Áron jó példája lehet azoknak, akik hasonló betegségben szenvednek. – Rendkívül jól beilleszkedett a csapatba, semmi nyoma nincs annak, hogy milyen súlyos betegségen esett át. A múltat nyilván nem hántorgatjuk fel, de átbeszéltük, azért vagyunk sportemberek, hogy soha ne adjunk fel semmit, az utolsó percig reménykedni kell.

Február 17-én egy korábban elmaradt bajnoki mérkőzést pótolt a Loki Focisuli. A Regionális U17-es bajnokság észak-keleti csoportjában szereplő csapat ellenfele a GFSE Oros fiatal gárdája volt. A mérkőzés elején még tapogatóztak a felek, de a Loki Focisuli aztán mezőnyfölényt alakított ki, amely nem sokkal rá góllá-gólokká érett. Vietorisz Áron a kezdőcsapatban kapott helyet, a támadó pozícióban veszélyes helyzeteket alakított ki. Visszatérése remekül sikerült, mivel egy lecsorgó labdát követően csapata harmadik találatát ő szerezte, emellett kétszer kapufán csattant a lövése. A találkozó sima volt a hazaiak számára, a Loki Focisuli magabiztosan, 13-0-ra legyőzte ellenfelét. A csapat az eredménnyel talán Áron előtt tisztelgett, mivel a betegségéből visszatérő gyermek a 13-as mezszámot viseli, amely a szerencseszáma. Végül egy félidőt töltött a pályán Áron, aki nagy mosollyal hagyta el a játékteret, a mérkőzést követően pedig honlapunknak nyilatkozott.

– Hogyan emlékszel vissza a betegséged első napjaira?

– Természetesen elkeseredtem, de talán még rosszabb volt látni az összetört szüleimet, akik napról-napra érzékelték, hogy valójában mi is történik velem. Nehéz volt feldolgoznom, hogy nem járhatok fociedzésre, nem sportolhatok semmit, de még közösségbe sem mehetek. Ekkor teljesen mélypontra kerültem, de próbáltam magamban tartani a reményt, amennyire csak lehetett.

– Mi adta számodra a legtöbb erőt?

– Rengeteg barátom, ismerősöm érdeklődött irántam, nagyon sokat jelentett számomra az emberektől kapott támogatás. Jó érzéssel fogadtam, hogy a DVSC is mellettem állt, szerettem volna ismét a csapattársaimmal futballozni. Ez mind motivált, a régi életmódomhoz pedig mielőbb vissza akartam térni, így nagy erőbedobással álltam neki a kezeléseknek.

– Mivel töltötted az akkori nehéz időszakot?

– Amikor az orvosok elengedtek a kórházból, szabadidőmben az apukámmal horgásztam, vagy teqballoztam, a családommal pedig rengeteget sétáltam a szabadban.

– Hogyan emlékszel vissza az érted rendezett jótékonysági eseményre, amelyen a Kowalsky meg a Vega zenekar tagjai a debreceni öregfiúkkal telt ház előtt mérkőztek meg a Hódos Imre Sportcsarnokban?

– Végtelenül jó érzés volt látni, hogy ennyien számítottak rám, bíztak a felépülésemben és a visszatérésemben. Apukámmal együtt el is érzékenyültem, de szerintem mindenki számára meghatóak voltak azok a pillanatok. Hálás vagyok, hogy annyian kilátogattak az eseményre.

– A betegséget átélve és a gyógyulás útját végigjárva mit tanácsolsz azoknak, akik szintén hasonló helyzetben vannak?

– Hihetetlenül sokat segített számomra, hogy a betegségem előtt futballoztam. Sportolóként úgy gondoltam, nem adhatom fel és mindvégig küzdeni fogok. Míg egészséges voltam, olyan dolgokat csináltam, amit szerettem, ezek az élmények mindig előre vittek. Szerintem fejben dől el minden, így a betegséggel küzdő embereket ekképpen biztatnám: „Csak fel a fejjel!”.

– Mivel töltöd a legtöbb időd mostanság?

– Az első a tanulás, utána pedig a sport. A Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumba járok, de mellette próbálok minél több időt fordítani a sportra, az edzéseken megteszek mindent az eredményesség érdekében.

– A mérkőzéseken miért a 13-as mezt szoktad viselni?

– Régen édesapám is futballozott ezzel a mezszámmal a hátán. Egyébként nincs különösebb jelentősége, nem hiszek a péntek 13-ban sem.

– A DVSC jelenlegi csapatából kinek a játékát kedveled leginkább?

– Bódi Ádám játékstílusát nagyon szeretem nézni, futballtudását tisztelem, mivel nagyon jó meglátásai vannak a pályán, a pontrúgásai pedig gólhelyzettel érnek fel.

– Mi leszel, ha nagy leszel?

– Mindenféleképpen profi labdarúgó szeretnék lenni. Remélem, egyszer a DVSC első csapatában is játszhatok vagy esetleg egy külföldi labdarúgóklubnál is megmérethetem a tudásom. Tisztában vagyok vele, erősödnöm kell, valamint rengeteget edzenem, de első körben most próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy hamarosan a DLA U17-es csapatának tagja legyek – adta át komoly gondolatait a rendkívül jó kedélyű, barátságos természetű hős, Vietorisz Áron.

Büszkék vagyunk Áron, hogy visszatértél közénk. További sportsikereket kívánunk neked!

T.H.