A Loki legutóbbi hazai mérkőzése a klub 121. születésnapja köré szerveződött, többek között illusztris vendégek is ellátogattak a Nagyerdei Stadionba. Közöttük volt Németi Gyula, aki az ünnepi torta mellett állva érzelmektől átitatott gondolatokkal mesélt édesapjáról és saját sorsáról is, természetesen a DVSC-t a középpontba helyezve.

– Édesapám, Németi Gyula birkózóként a DVSC első ifjúsági bajnoka, és 6-szoros felnőtt egyéni bajnoka volt, 1949-ben főiskolai világbajnok lett, előtte a londoni olimpián a 6. helyet szerezte meg, 1950-ben bronzérmet nyert a világbajnokságon. Az 1952-es helsinki olimpián 4. helyezést ért el, majd az aktív versenyzői pályafutás után először a birkózó-szakosztály vezetője, majd a DVSC elnöke lett. Ebben nőttem fel, így aztán nem is csoda, hogy az én egész életemet is végigkísérte a szeretet a Loki iránt. Természetesen én is sportoltam, a DVSC labdarúgójaként nem minden úgy alakult, ahogy kellett volna, azonban Szombathelyen játszhattam az NB I-ben – mondta Németi Gyula, aki nem szakadt el szeretett csapatától.

– Mikor abbahagytam a labdarúgást, visszatértem Debrecenbe, és a futball-szakosztálynál lettem technikai vezető. Dolgoztam Kovács Ferenccel és Puskás Lajossal is, de aztán porckorong-sérvem lett, amiatt 10 hónapra kiestem a klub életéből. Amikor felépültem, a DVSC vezetői azt kérdezték tőlem, nem lenne-e kedvem ellátni a női kézilabdacsapat technikai vezetői teendőit, így kerültem 1988-ban a kézisekhez, ahol rám talált a szerelem, megismerkedtem Jeddi Máriával. Egy év elteltével visszakerültem a focistákhoz, akkor Temesvári Miklós volt az edző. Aztán megszületett Manyival a közös gyerekünk, Marcell, én pedig Komáromi Ákos kérésére újra a kézilabdagárdánál kezdtem el dolgozni. Innentől kezdve egy fantasztikus sikersorozat kezdődött, többek között kétszer nyertünk nemzetközi kupát. Úgy érzem, ezzel a Németi név tovább élt a DVSC-ben, s miután a párom a kiváló játékos, Jeddi Mária volt, az egész család végérvényesen elmélyítette a Lokihoz való kötődését. Nagyon örülök, hogy tavaly édesapámról nevezték el az egyetemi küzdősporttermet a Böszörményi úti campuson, és nagyon megtisztelő, hogy a DVSC most, a 121. születésnapon is gondolt ránk. Mindezt nagyon köszönjük – nyilatkozta Németi Gyula.