OTP Bank Liga 2024/2025

OTP Bank Liga 15. forduló

Diósgyőr

OTP Bank Liga 1. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 16. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 17. forduló

ZTE Aréna

OTP Bank Liga 18. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 19. forduló

Új Hidegkúti Nándor Stadion

OTP Bank Liga 20. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 21. forduló

PAKSI FC STADION

OTP Bank Liga 22. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 23. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 24. forduló

ETO Park

OTP Bank Liga 25. forduló

Kecskemét

OTP Bank Liga 26. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 27. forduló

Szusza Ferenc stadion

OTP Bank Liga 28. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 29. forduló

Városi Stadion

OTP Bank Liga 30. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 31. forduló

Pancho Aréna

OTP Bank Liga 32. forduló

Nagyerdei Stadion

OTP Bank Liga 33. forduló

Sóstói Stadion

Az első az igazi…

Az éjjel nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet…” – csendül fel fülünkben a Soho Party 1998-ban alkotott dala, amelynek tartalma tökéletesen illett 1999. május 20. éjszakájára.

Nekünk, akik legalább hatezren ott voltunk Vácon a labdarúgó Magyar Kupa-döntőn, azok a 20-án déltől 21-én pirkadatig tartó órák sosem múlnak feledésbe!

Legalább olyan hangulat volt Debrecenben és a megyében, mint tíz évvel később a Bajnokok Ligája csoportkörében. Izzott a várakozás a városban, déltől autók százai keltek útra Vác felé, óriási tömegeket mozgósítva! A tudósításokban 12 ezer néző szerepel, s bizton állíthatjuk, hogy a nézőtér felét, de lehet, hogy akár a kétharmadát hajdú-bihariak foglalták el.

A DVSC-Epona-Lombard FC Tatabánya finálé este nyolckor vette kezdetét a világ legjobb játékvezetőjének négyszer megválasztott Puhl Sándor vezetésével. Óriási volt a küzdelem, amely a 80. percben dőlt el Vadicska Zsolt fejesével, akinek érdemeit egyes sajtóorgánumok vitatták, a tatabányai kapus öngóljának minősítve a találatot. Most halljuk a valóságot:

Pető Zoli balról kitűnően végezte el a szögletet, a tudatosan rövid sarokra csavart labdát úgy fejeltem a háló jobb oldalába, hogy Gellei a gólvonalon túl ejtette ki a kezéből. Begyakorolt figura volt – ecsetelte. – A DVSC jó kollektívát, összetartó közösséget alkotott, amely fegyelmezett játékkal, megérdemelten nyert a Kiprich vezérelte ellenféllel szemben, Garamvölgyi Lajos taktikájának köszönhetően.”

„Vada” ugyanúgy részese volt a Loki négy évvel korábban, 1995-ben kiharcolt első bajnoki érmének is, de számára az első igazi nagy sikert mégis csak a négy évvel későbbi Magyar Kupa-győzelem jelentette.

No meg ami utána következett! Frenetikus hangulat, igazi futballőrület, amely Váctól Debrecenig kétszáz kilométeren át felrázta a már szendergőket minden településen. Autók, buszok karavánja száguldott végig a Hajdúság fővárosába, hogy hazaérjen, mire a kedvencek busza begördül a főtérre. S bizony szinte senki sem ment haza az éjszakai egy óra ellenére, hanem óriási ünneplésben részesítette a csapatkapitány Pető Zoli vezetésével megérkezett kupagyőztest. Megállt a csapatszállító busz, Vada, Dombi Tibi és a többiek felmásztak a jármű tetejére, egymás kezébe adva és lengetve a piros-fehér zászlót.  

A városháza előtt felsorakoztak a győztesek, a legendás vezetőedző, Garamvölgyi Lajos könnyezett, a játékosok egymás után emelték magasba a díszes serleget, amelyet évek múltán társaik még ötször nyertek meg! S a szurkolók százai egyre szorosabb gyűrűt vontak köréjük, hogy megölelhessék, vállon veregethessék őket. Villantak a vakuk, készültek a fényképek, a helyi rádió „élő” adásában szívesen nyilatkoztak drukkerek és játékosok egyaránt.

„Az első az igazi” – szokták mondani, és méltán megérdemlik, hogy felidézzük a hősök nevét, hiszen nekik és társaiknak jutott osztályrészül az első dicsőség!

DVSC: Téglási – Bodnár (Szatmári), Gojan, Bagoly, Pető – Dombi, Sándor Cs.,Vadicska, Böőr – R.Sabo (Csehi Z.), Ilea.

Az a csodálatos éjszaka bizonyára nekik is örökre emlékükbe vésődött!

Cs.Z.