1902. Portugália államcsődöt jelent. Véget ér az angol-búr háború. Befejeződik az asszuáni duzzasztógát építése. Átadják a Steindl Imre által tervezett Országházat.

Ebben az évben, március 12-én Debrecenben is történik valami: megalakul a Loki jogelődje Egyetértés Football Club néven. Máv-os műhelyi dolgozók alkotják, és már az első meccseken piros-fehérben kergetik a labdát. 10 év múlva önállósodnak, és felveszik a Debreceni Vasutas Sport Club nevet. Igen, a DVSC-t. Aztán háborúk jönnek, generációk sorsa a halál, de mindig akadnak, akik életben tartják a klubot. Ötven évvel az alapítás után Debreceni Lokomotívként működik a közösség, megszületik a Loki becenév, most már tudjuk, az örökkévalóságnak.

Csakúgy, mint bármelyikünké, a DVSC története sem nélkülözi a mélypontokat. Azokat a helyzeteket, amikor nem divat lokistának lenni. A csapat a 120 év során sokszor kénytelen búcsúzni az első osztálytól, a Nagyok klubjától, de mindig visszaverekszi magát. Ha több mint egy évtizedbe kerül, akkor is. Mindig, tavaly is. És bármi történik, sokan vallják vallásuknak, hogy igen, én büszke lokista vagyok.

Bizony, sokan vagyunk. Megannyi felejthetetlen pillanat köt össze minket, bajnoki címek, kupagyőzelmek, Bajnokok Ligája, Európa Liga. Már mi is Nagyok vagyunk. Jó emberek, elképesztő tudású játékosok, remek edzők, kitartó drukkerek írták több mint egy évszázadon át a történelmet, és mosolyogtak egymásra egy-egy siker után.

Mert a DVSC története sikertörténet. Nem mindig, nem minden idényben, nem minden meccsen. De a derék vasutasok aligha gondolták volna, hogy kis közösségük évtizedeken átnyúló identitást teremt, és ennyi embert fog összekötni Debrecenben, Magyarországon, bárhol a nagyvilágban.

2022. A szomszédban háború van, világjárvány dúlt. 120 év telt el, a Loki még most is létezik, és létezni is fog. Boldog születésnapot, DVSC!

T. Cs. Zs.