Augusztusban, a Paks elleni idegenbeli bajnokin láttuk utoljára a pályán a DVSC védőjét, Poór Patrikot, akit többek között sérüléséről, a hosszú kihagyásról, és visszatéréséről kérdeztünk.

– Szeméremcsont-gyulladással bajlódtam, ráadásul a hasfalamra is kisugárzott. Tavasszal, a Vasas elleni mérkőzésen éreztem először, majd hol tünetmentes volt, hol fájt mindenre. Miután már nem tudtam játszani, az első néhány hét borzasztó volt, már csak azért is, mert előtte megkaptam a lehetőséget a bizonyításra, és szerintem nem ment rosszul a játék. Mivel az ultrahangos vizsgálatok negatívak lettek, ezért nagy volt a bizonytalanság, és csak utólag derült ki a pontos diagnózis. Hat-hét évvel ezelőtt volt egy részleges keresztszalag-szakadásom és porcleválásom, akkor négy-öt hónapot ki kellett hagynom, de ezúttal nem tudtuk, mi váltotta ki a gyulladást. Ilyen téren ez volt az eddigi legkomolyabb sérülésem.

Az NB III-as csapatunk Tiszaújváros elleni, múlt hétvégi mérkőzésén kezdőként lépett pályára a 28 esztendős Poór Patrik, aki 70 percet töltött a pályán.

– A folyamatos gyógytornának és kezeléseknek köszönhetően azt mondhatom, felépültem, így valóban játszhattam a kis Loki meccsén. Nyilván érződött rajtam a közel négyhónapos kihagyás, de maga a pályára lépés nagyon jó volt. Sokszor még nem mertem úgy belemenni a párharcokba, ahogy elvárom magamtól, de legalább az öröm ott volt, hogy ismét szerelést húzhattam. Innentől csak fölfelé vezet az út, hogy újra NB I-ben futballozzak.

Végezetül kíváncsiak voltunk, hogy mit gondol az idei bajnokságról a komoly élvonalbeli rutinnal rendelkező futballista.

– Látható, hogy nagyon sűrű a mezőny. Két nyertes meccsel a tabella élmezőnyében találhatod magad, míg ellenkező esetben a vonal alatt. Közhely, de így van. Ami a csapatunkat illeti, látva a játékoskeretet, illetve, hogy ki milyen képességekkel rendelkezik, bőven több van bennünk. Bízom benne, visszatérünk a győzelmek útjára, hisz nem reális a tabellán elfoglalt jelenlegi pozíciónk.