Egy szeretett klubbal való viszony olyan, mint egy párkapcsolat: mindenki azt reméli, hogy egy életen át tart, azonban nem nélkülözi a vitákat, a viszályt, a félreértéseket, még az indulatokat sem.

Az elmúlt időszakban a válság jelei, kisebb-nagyobb szívrepedések mutatkoztak a DVSC és a drukkerek szerelmi életében, ám az egymás iránti ragaszkodás nem tűnt el, sőt úgy tűnik, a tüzes érzés nemcsak pislákol, hanem újra fellángolóban van.

A szenvedély örök, ez nem kétséges, de a hétköznapok körülményei, a másiknak meg nem tett gesztusok bizony apátiába, olykor jogos-jogtalan, haragos duzzogásba fojtják még az ünnepnapokat is.

Az ünnepnapokat, amelyeket egymás között csak meccsnapoknak hívunk. Ezekből mostanság sok lesz, vasárnap és a következő szerdán rögtön kettő is. Jöjjünk össze újra, öleljük meg egymást, még egy kis csók-puszi is belefér. A DVSC érzést, szenvedélyt ígér, és bevallja, ezentúl jobban kell figyelnie hű párjára, a szurkolóseregre.

Egy régi magyar szólás azt tartja, soha szerelem sóhajtás nélkül édes nem lehet. A sóhajtáson talán túlvagyunk, ideje, hogy együtt érezzük a győzelem édes ízét. Vasárnap találkozunk a Nagyerdőn!

Tóth Csaba Zsolt