Nem megszokott, de már egyre több helyen tapasztalni, hogy női masszőr dolgozik egy futballcsapatnál. A Debreceni Labdarúgó Akadémián Fejér Anna 2016 augusztusa óta látja el ezt a feladatot. A 28 éves, gyógytornász végzettségű hölgy a Debreceni Sportéletnek adott interjút.
– Mindig is érdekelt a biológia, az anatómia, ráadásul szerettem emberekkel foglalkozni, ezért is volt tudatos gimnázium után, hogy ezt a szakmát választom – mondta Fejér Anna. – Mivel még nincs meg a nyelvvizsgám, a diplomámat egyelőre nem vehettem át, de mindenképpen hasonló területen szerettem volna dolgozni, ezért elvégeztem egy gyógy- és sportmasszőri képzést is. Egészségügyi intézményben nem akartam dolgozni, viszont mindig is vonzott a sport, ezért ezzel kapcsolatos munkát próbáltam keresni. Egy ismerősöm szólt, hogy van egy álláshirdetés, a DLA masszőrt keres, beadtam a jelentkezésemet, szerencsére engem választottak. Gondolom, a döntésben közrejátszott a gyógytornász végzettségem, mert egy esetleges sérülés kezelésére nagyobb a rálátásom. A sportolókkal való foglalkozás gyógytornász szempontból is egyfajta kihívást jelent számomra. Egy férfi közösségbe csöppentem, eleinte nehéz volt, nagyon meg kellett azért küzdenem, hogy elfogadják a véleményemet. Nagyon sok segítséget és tanácsot kapok a rehabilitációs trénertől, Takács Danitól és a felnőtt csapatnál dolgozó Szilágyi Tamás gyógymasszőrtől, de a többi kollégára is számíthatok. Hárman vagyunk masszőrök az akadémián, felosztottuk egymás közt a munkát, mindenki két-két csapattal foglalkozik, így jobban átlátjuk, a játékosoknak milyen sérülése volt, van, hogyan kell ellátni. Kisebb korcsoportoknál ritkán végzünk masszőri munkát, mivel ez 14 év alatt élettani szempontból nem lenne kedvező. Leginkább a mérkőzések, edzések alatti sérüléseket látom el, illetve előtte a kötözéseket, ízületrögzítéseket, ezen kívül a rehabilitáción lévő játékosok kezelését. Nemrég kaptunk egy elektroterápiás gépet, amit alkalmazunk a kezelések során.
A Debsport.com feltette azt a kérdést is Fejér Annának, hogy a játékosok miként fogadták az érkezését. – Szerencsére ezzel nem volt probléma, a fiatalabbak kicsit gátlásosabbak, visszahúzódóbbak, az idősebb korosztályok pedig már megszokták a jelenlétemet, és ezért veszik természetesnek, hogy kezelem őket. Masszírozás közben természetesen beszélgetünk, de szigorúan betartva bizonyos távolságot, a tiszteletet viszont megkapom tőlük.
Ritkán találkozni labdarúgócsapatoknál női masszőrrel. Fejér Anna elmondta, hogy a keleti régióban még nem annyira megszokott, ám Dunántúlon és Budapesten több női kollégája is dolgozik. A jövőbeni terveiről pedig a következőket mondta:
– Jelenleg sportrehabilitációs trénerképzésre járok, később szeretnék ebben minél nagyobb gyakorlatra szert tenni, tökéletesíteni a tudásom, megtanulni minél több mozgásformát, amit majd felhasználhatok ezen a téren. Folyamatosan képezni akarom magam, a tanulás egy életen át tartó folyamat, és én ezt az utat tervezem járni.
