Mint ismert, a DVSC Esport Egyesület egyéni játékosai a FIFA által szervezett eClub világbajnokságon szerepeltek. Bő másfél hónapon keresztül zajlottak a selejtezők, melyek 21 konferenciából és 60 csoportból álltak. A torna nagyságát mutatja, hogy több mint 450 csapat indult a megmérettetésen.
Esportolóink olyan neves gárdákat fektettek két vállra, mint az olasz Sassuolo, a dán Midtjylland, a lengyel Slask Wroclaw, de megemlítendő, hogy az angol Manchester City és a holland PSV Eindhoven csak óriási szerencsével tudta megverni a mieinket. Ezen csapatok a világ elitjébe tartoznak.
Sajnos a PSV Eindhoven elleni összecsapás rendkívül balszerencsésen ért véget, hisz a 80. percig mind a két játékosunk vezetett, ám a PS-konzolon játszó holland játékos végül megfordította az állást. Ennek következménye lett, hogy nem sikerült a legjobb négy között végezni, ami a playoffban való szereplésünket jelentette volna!
– Büszke vagyok a játékosainkra, akik méltón képviselték hazánkat és egyedüli csapatként jutottak a legtovább azóta, amióta magyar együttesek szerepelnek a vb-selejtezőkön – fogalmazott a DVSC Esport szakmai vezetője, Lovász Tamás. – Mind az egyesületnek, mind pedig a magyar esportnak elismerésre való eredmény, hogy a legjobb száz csapat között fejeztük be a selejtezőt. Kijelenthetjük, hogy a DVSC nevéhez méltóképpen szerepeltünk, és feltettük az esportvilág térképre a Lokit. Tanulságos és remek erőpróba volt ez játékosaink számára.
Tavaly augusztus elején, egy izzasztóan-fullasztóan forró vasárnapon a Loki két hazai győzelemmel (Budaörs 1-0, DEAC 3-0) a háta mögött indult a Balaton partjára. A DVSC sajtócsapata két fővel a várható közlekedési nehézségek figyelembevételével idejekorán vágott neki a távnak, ennek megfelelően már órákkal a meccs előtt a tett helyszínére ért.
Éppen ezért egy cigánypecsenye fölött (régi szép idők, még be lehetett ülni egy étterembe…) volt idő azon tűnődni, hogy néhány héttel a kiesés után milyen lesz a visszaút a legmagasabb osztályba. Bizakodók voltunk, mégis óvatosak: ez utóbbi hozzáállást maga a mérkőzés is igazolta. Hiába verte be a léc alá Tischler az első félidő végén, hiába érkezett rengeteg Loki-drukker a Balaton partjára (régi szép idők, még lehettek szurkolók a meccseken…), a vége 1-1 lett, a győzelem elmaradt. A döntetlen megfelelt a siófoki létesítmény maximálisan demokratikus voltának: ott az úgynevezett VIP-helyeken a prominenseket is szénné égeti a nap, megizzad ott nyáron mindenki egyaránt.
Homlokunkat törölgetve hirtelen nem is tudtuk, mennyire legyünk csalódottak, hiszen (balatoni) világos, hogy van ilyen a fociban, még a Bayern sem nyeri meg minden mérkőzését. A meccs után, a játékosbejáró előtt várakozva az ember nős lévén igyekezett kettőnél nem többször a feszes-lengén öltözött siófoki játékos-barátnők felé pillantani, s közben azon gondolkozott, hogy vajon a hazaút, vagy az NB I-be való visszatérés lesz-e a rögösebb.
Nos, szerencsére így a tél derekán úgy tűnik, hogy az előbbi. Miután minden fővárosi lakos vasárnap este 8 körül gondolta úgy, hogy hazaindul a Balcsiról, sikerült az első 7 kilométert 1 óra, azaz 60 perc alatt megtennünk – autóval. A DVSC ennél jóval gyorsabban igyekszik céljai felé, a 21. forduló után 8 pont előnnyel vezeti a tabellát, vasárnap pedig a Siófokot fogadja a debreceni télben, a vélhetően fagypont környéki hőmérsékleti viszonyok közepette.
Hideg van, többnyire sötét van, mégis jobb a kedvünk, mint augusztusban, a balatoni nyárban. A bizakodásnak van alapja, ez az év a visszatérésé lehet, nemcsak a csapat, hanem a szurkolók számára is. A telet meg előbb-utóbb úgyis elsöpri a tavasz.
Az U15 -ös (2006) korosztályos válogatott következő programját január 31. és február 3. között rendezik, melynek keretében Telkiben edzőtábort tartanak.
A DLA több labdarúgója is meghívót kapott az eseményre, Butor Levente, Engedi Márk, Szakács Levente és Sztankó László, valamint biztonsági tartalékként Szilágyi Dávid is.
A sérülésből felépülőben lévő Bárány Donátot, Kusnyír Eriket és Korhut Mihályt nélkülöző DVSC szombaton először a Merkantil Bank Ligából jól ismert Kazincbarcika ellen lépett pályára, készülve a jövő vasárnapi, Siófok elleni bajnoki rajtra.
A vezetést már a 12. percben megszerezte a Loki, egy szöglet után lecsorgó labdát Baráth Péter vágott a kapuba (1-0). A csapat érezhetően frissebben, jobb ritmusban játszott, mint egy hete, s ennek meg is lett az eredménye, egy szép támadás végén, a 28. minutumban Tischler Patrik passzából Szécsi Márk lőtt a hálóba (2-0). A gólzápor ezután sem állt el, Dzsudzsák Balázs remek átadását követően a 30. percben közelről Ferenczi volt eredményes (3-0). Dzsudzsák néhány perc múlva Tischlernek is gólpasszt adott (4-0), így már félidőben négy gól volt a különbség a két csapat között.
A második játékrészben sem változott sokat a játék képe, némileg talán kiegyenlítettebb lett, és a vendégeknek is akadtak helyzetei. A DVSC visszavett a tempóból, a következő gól nem akart megszületni, igaz, két ízben így is a kapufa segítette ki a kazincbarcikaiakat. Végül maradt a 4-0, a Loki jól hangolt a bajnoki folytatásra.
A keret másik része délután a DEAC-cal csapott össze Pallagon. Az első félidőben két Sós-helyzet és egy Pintér-kapufa keltett izgalmat, a második elején viszont a DEAC-nál játszó Loki-kölcsönjátékos, Sármány Kristóf kihasznált egy ziccert és megnyerte a mérkőzést az egyetemistáknak.
Hamarosan célegyenesbe ér a DVSC téli felkészülése, jövő hétvégén már ismét a Merkantil Bank Ligában kell bizonyítania együttesünknek. Mint ismert, a 2021-es esztendő első tétmeccsén a Siófokkal játszunk január 31-én 17 órás kezdettel a Nagyerdei Stadionban.
Addig természetesen sok munka vár még a Kondás Elemér vezette DVSC-re, amely január 23-án, szombaton dupla edzőmérkőzéssel tart főpróbát. A Loki 11.30-tól a Kazincbarcikát fogadja a Nagyerdei Stadionban, majd 13.30 órától a DEAC-cal csap össze Pallagon.
A járványügyi helyzet miatt sajnos továbbra sem lehetnek nézők a stadionokban, így ezúttal is zárt kapuk mögött rendezik a találkozókat, de ahogy eddig is megszokhatták szurkolóink, streamen keresztül élőben követhetik a meccseket.
Szombaton tehát a Kazincbarcika és a DEAC lesz a Loki ellenfele, jövő héten vasárnap pedig a Siófok érkezik a Nagyerdőre, ahol már bajnoki pontokért csapnak össze a felek.
Mi az edző, mi a szülő, és mi a játékos szerepe? Ki mit vár el a másiktól? Hogyan változnak ezek a különböző életkorokban? Cikksorozatunk első részében megtörtént a problémafelvetés, ezt követően pedig majd edzőket, szülőket és játékosokat is kérdezünk a mindennapokról, hogy mindenkinek könnyebb legyen, a Debreceni Labdarúgó Akadémián is. A második részben Bíró Zsolttal és Bartha Évával, a DLA-n is dolgozó sportpszichológusokkal beszélgettünk a legjellemzőbb szituációkról.
Adja magát az első kérdés: miért jó, ha a gyermekünk sportol?
Bartha Éva: A sport jelentős szerepet tölt be a gyermek fejlődése szempontjából, hiszen nem csak a fizikai, hanem a mentális egészségre is pozitív hatással van, rengeteget javulhatnak a sportnak köszönhetően a kommunikációs képességek, a kitartás, az együttműködés, az önbizalom és még számos más előnnyel is járhat már egészen fiatal kortól a rendszeres sport.
Bíró Zsolt: Igen, a sport egyrészt kiválóan alkalmas ezeknek a képességeknek, területeknek a fejlesztésére és ezen kívül a prevenciós hatással is bír: Amíg sportol, addig biztosan nem máshol van, vagyis nem teszi meg azt az esetleges helytelen, káros dolgot, amit amúgy esetleg a sport nélkül megtenne.
Az mindegy is, hogy milyen sportot űz a gyermek?
Bíró Zsolt: Mindegy, ám fontos, hogy elmélyüljön benne. Nem jó a félévenkénti váltás. Sokszor előfordul a legkiválóbb, legtehetségesebb és a kifejezetten szorgalmas gyereknél is, hogy nem örömmel indul el edzésre, hanem bizony noszogatni kell. Nem tartom jó megoldásnak, ha ilyenkor rendszeresen a könnyebbik utat választva engedünk a pillanatnyi kísértésnek és kimaradnak edzések. A magas szintű teljesítmény eléréséhez elengedhetetlen az adott tevékenységben való elmélyülés, legyen ez sport, művészeti vagy éppen tudományos terület. Ehhez szükség van a rendszeres tudatos, intenzív gyakorlásra, ami nem mindig örömteli, hanem gyakran monoton, kudarcokkal teli és szenvedéssel jár.
Bartha Éva: Igen, fontos kimondani, elmondani a gyereknek, hogy sokszor lehet, hogy nehéz lesz. Azt is szükséges azonban érzékeltetni, hogy nem ezen múlik a gyermek megítélése. Ha a szülő túlságosan bevonódik, hajlamos teljesen a sportteljesítmény alapján értékelni a csemetéjét, vagy legalábbis azt érezheti a fiatal sportoló, hogy ez alapján ítélik meg, ami nem jó. Kudarc esetén lényeges tudatni azt is, hogy a szülő nem a gyerekben csalódott, hanem legfeljebb nagyon bízott a jobb eredményben. Ilyenkor érdemes kifejezésre juttatni, hogy a szülő amiatt lehangolt, mert tudja, hogy gyermekének ez egy fontos dolog. Rendkívül lényeges szerepet játszik minden esetben a kommunikáció, hiszen lehetséges, hogy a szülő viselkedését a gyermek egészen másként értelmezi. Természetesen a túlzott háttérbe húzódás is gond, ezt a fiatal a szülő részéről érdektelenségként is értelmezheti, tehát itt is fontos az arany középút megtalálása. A gyerekekben mindenképpen tudatosítani kell, hogy a szülői szeretet egyáltalán nem függ a sportteljesítménytől.
Vagyis a szülő támogasson, segítsen, erőltessen, de csak egy bizonyos határig.
Bartha Éva: Természetesen a szülőn is van nyomás, hiszen rábízza az edzőre a gyermeke sorsát a sport szempontjából, nem ő van vele az edzéseken, ez a sokakban frusztrációt válthat ki, hiszen szeretnék támogatni gyermeküket. Ezzel együtt a sportpszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a szülő visszajelzésének jelentős hatása van a fiatal sportolókra, minél fiatalabbak, annál inkább meghatározza önértékelésüket, sok esetben jóval erősebben befolyásolja önbizalmukat, mint az edző véleménye. Hiába dicséri az edző, ha a otthon folyamatosan akár a legnagyobb jóindulattal vezérelt kritikai észrevételeket kap.
Bíró Zsolt: Ehhez kapcsolódik az egyik legfontosabb fogalom: van olyan, hogy optimális szülői nyomás. A rendszeres sportolást gyerekkorban nem érdemes abbahagyni. Amiről érdemes lehet beszélni, az a sportolás szintje. Sajnos sokszor látom azt a szemléletet, hogy ha nem lesz élsportoló a gyerek, akkor hagyja is abba, mert nincs értelme. Hát hogyne lenne! Amennyiben az élsport már hosszú távon okoz áthidalhatatlan nehézséget, például a képességek nem elégséges szintje, vagy a továbbtanulással való összeegyeztethetetlensége miatt, akkor érdemes lehet elgondolkozni a célok átfogalmazásán. A szülői nyomás erősségénél érdemes figyelembe venni, hogy mennyit kap a gyerek a sportból. Lehet, hogy most nem túl eredményes, keveset is fejlődött, de a baráti kapcsolatai a sportban vannak? Lehet, hogy az új edzőjéért nem rajong annyira, mint az előzőért, de egyébként van sikerélménye? Segíthetünk neki a céljai átfogalmazásával. A sportolói kiégés egyik oka gyakran a nem megfelelő célok űzése. Mitől megfelelő egy cél? Konkrét, mérhető, vonzó, reális és a gyerek által kontrollálható. Minden gyerek gólt akar lőni. De a gól nagyon sok összetevős, amiből számos elemet nem kontrollálhatunk. Minden gyerek kezdő akar lenni, és végig játszani minden meccset a szezonban. Ez nem lehetséges és nem is feltétlenül indokolt, még a legkiválóbbaknál sem. A kezdő összeállítása, a cserék beállítása edzői kompetencia, az edző felelős és szakmai döntése. A gyerek közvetlenül nem tud tenni érte, általa nem kontrollálható, ezért nem is érdemes célként kitűznie, hogy ő kezdő legyen. Érdemes viszont akár abban segíteni neki, hogy összegyűjtse azokat a lépéseket, amik ahhoz vezetnek, hogy ő egy jobb játékos legyen, és ezekre irányítani a figyelmét. És végső soron ezek következményeként nagyobb valószínűséggel fog a kezdőbe is bekerülni.
Mikor válik túlzottá a szülői nyomás?
Bíró Zsolt: Szülőként számos áldozattal jár a gyerek sportolásának biztosítása. Anyagi, szervezési, időbeli áldozatokkal és hatalmas érzelmi munkával. Ahogy idősödik a gyerek, a szülő szerepe egyre inkább átalakul egy korlátozott aktivitássá. Egy idő után önjáróvá válik a gyerek, felszerelést is kap, de az érzelmi támogatás végig fontos marad. Érdemes rendszeresen mérleget vonnunk. Amikor a pozitívumok már hosszú távon hiányoznak a gyerek sportolásából, akkor szülőként nekünk felelősségünk, hogy ne engedjük egy mókuskerékben kiégni. A gyerek kezdeti ellenállása átalakulhat egy belenyugvássá, tanult tehetetlenséggé. A kiégett sportoló nem csak a sportban nem lesz sikeres, hanem mivel az önmagáról alkotott képe, az önbecsülése sérül, lehetséges, hogy az iskolában és a kortárs kapcsolataiban is nehézségei lesznek. Felnőtt korában pedig szorongva fogja edzésre hordani a gyerekét, mert akár tudatosan, akár tudattalanul ott dolgoznak majd benne a saját sportolói élményei. Ennek a szorongásnak, ha megdolgozatlanul marad, általában két útja van. Az egyik a sport leértékelése, a gyerek sportolástól való tiltása, vagy legalábbis nem támogatása, egyfajta közömbösség. A másik pedig a saját meg nem élt vágyainak, sikertelenségének a gyerekre való kivetítése és belehajszolása az eredményekbe. Amikkel pedig soha nem lesz elégedett, hiszen az alapsémája az, hogy nem lehet elég sikeres, akkor se, ha az edző maximálisan elégedett a gyerekkel. Abban az esetben, ha a gyerek valami istenadta tehetség, szorgalom és szorgos szakmai kezek összjátékának következtében mégis sikeressé válna, bekapcsolhat a szülői féltékenység. Az a mérgező hiedelem, miszerint nem lehetsz jobb, mint apád vagy anyád. Ilyenkor történhet meg, hogy a komoly eredmények elérése után a szülő behúzza a kéziféket, sértve visszavonul a gyereke sportolásából és negatív kommentekkel, elégedetlenséggel szurkálja és veszi el az örömét.
Bartha Éva: Valóban, nagyon fontos a szülői vágyak kezelése és az ehhez kapcsolódó szülői kontroll. Nem a szülő kudarca, ha a gyereknek nem megy a sportpályán, de nem is a szülő közvetlen sikere, ha a gyermek kiválóan teljesít. A szülő saját életében legyen sikeres, ez tesz jót a sportoló fiatalnak. Persze a szülő is rengeteg áldozatot hoz, például viszi-hozza az edzésre a gyereket, de kritizálás helyett érdemes a biztatásra fókuszálni.
Miként viselkedjen tehát a szülő tétmeccsen?
Bartha Éva: Bármilyen mérkőzésre látogat ki a szülő, egy dolgot nem szabad szem elől veszítenie: az élet egyéb területeihez hasonlóan, viselkedése meghatározó a gyermek szempontjából, magatartása mintát jelent számára. A gyerek a meccs közben sokszor megerősítést, pozitív visszajelzést (egy büszke mosoly, egy elégedett bólintás) várva, kitekint a nézőtérre, és amit lát, az meghatározó lesz számára. Ha azt látja, hogy a szülő beszélget, a telefonját nyomkodja, nem figyel, ebből következtetéseket von le, feszültté válhat, ez a teljesítményére is negatív hatással lehet. Ha a felnőttek a nézőtéren higgadtan viselkednek, akkor is, ha esetleg véleményük szerint igazságtalanság, hiba történt, az a fiatalokra is átragadhat, azonban ugyanígy az is, ha valaki őrjöng, kiabál, káromkodik. És persze a feszült csend se tesz jót, akár a nézőtéren, akár a mérkőzés után a családi otthonban…
Bíró Zsolt: Így van, a gyerekek az önkontrollt a környezetüktől tudják megtanulni. A gyereksport nem show-business, a célja nem a közönség szórakoztatása. Erre való a felnőttsport, ahol nézőként valamennyire ki lehet ereszteni a gőzt, egy kicsit el lehet veszíteni a kontrollt, de ott is az alapvető viselkedési szabályok betartásával. Erre egy felnőtt sportoló fel tud készülni, tudja, hogy hová megy, amikor pályára lép. Még egy rutinos sportolónak is megterhelő helyzet lehet, amikor az ellenfél közönsége szidalmazza. Külön készülnek rá mentálisan, hogy hogyan tudnak ebből erőt meríteni. A saját közönségtől jövő méltatlan megnyilvánulások pedig komoly bizalomvesztést, szégyenérzetet tudnak generálni egy felnőttben is. Akkor most képzeljük el, mit okoz egy 12 éves gyerekben, aki teljesen védtelen ezek ellen a támadások ellen, ha azok szidalmazzák, akiknek elvileg védeni kellene őt, hiszen felelősek érte. Hogy konkrétummal is válaszoljak az eredeti kérdésre: triviális, de ne szidalmazzuk se a saját, se az ellenfél játékosait, az edzőket, a játékvezetőket és a többi szülőt se. Másik alapszabály, hogy szülőként ne adjunk instrukciót meccs közben, hiszen a gyerekben komoly lojalitáskonfliktust okozhat. Olyan kérdések fogalmazódnak meg benne, hogy akkor ő most mit csináljon? Amit gyakoroltak egész héten a csapattal, vagy amit apu éppen bekiabál? De apu miért kiabál és a Laci apukája miért nem? Biztos valamit nem jól csinálok, pedig annyira hajtok. Patthelyzet, számára ebben a helyzetben nincs jó döntés, mert egy számára fontos felnőttnek, az edzőnek, vagy a szülőnek nem fog megfelelni. Leblokkol. Egy jó szándékú szülői mondatból így lesz a teljesítményt pillanatok alatt debilizáló és a szülő-gyerek kapcsolatot megmérgező eszköz. Mindent összevetve, szerintem akkor tudunk válaszolni a fenti kérdésre, ha visszatérünk az alapokhoz, hogy miért is sportol a gyerekünk. A gyereksport célja a gyerek sportoláshoz való jogának biztosítása olyan körülmények között, ahol érzelmileg biztonságban érzi magát, ahol az elvárások megfelelnek a képességeinek, és reális kihívást nyújtanak számára. Ahol megtanulhat felelősséget vállalni a saját kudarcáért és megélni az erőfeszítéssel elért siker élményét. Hiszen ezek az élmények fogják építeni őt egy sikeres felnőttkor felé, ahol akár élsportoló válik majd belőle, akár egy kedves emlék lesz számára az utánpótlás sportban töltött időszak.
A Lokival tréningezik Kalafat Álmos, a török Besiktas 19 éves szélsője. A tehetséges, magyar anyától és török apától született labdarúgó több mint egy évtizede nevelkedik a török óriásklub kötelékében, bekerült már a felnőtt gárda keretébe is. A Besiktas U19-es együttesében egyébként legutóbb 27 mérkőzésen 12 találatot ért el.
A fiatal játékos balszélsőként, illetve csatárként bevethető, és már bemutatkozott a magyar korosztályos válogatottban, az U18-as és az U19-es nemzeti együttesben is gólt szerzett már.
Álmos Isztambulban született és nőtt fel, de sok emlék fűzi Magyarországhoz, rokonait rendszeresen látogatta nyaranta és ünnepekkor. Könnyen lehet, hogy Kalafat a szombati edzőmeccsek valamelyikén, a Kazincbarcika vagy a DEAC ellen be is mutatkozhat a Lokiban.
A Merkantil Bank Liga sereghajtója, a DEAC igyekszik megragadni a másodosztályban, ami nem mellékesen az egész debreceni labdarúgásnak jó lenne. Az egyetemisták ennek megfelelően igyekeznek megerősíteni a csapatukat, amiben a Loki is partner: több játékost is kölcsönad Sándor Tamás együttesének.
A DVSC hosszabb távon is számít a tehetségeire, akik azonban még nem jutnának sok játéklehetőséghez tavasszal, azok a DEAC-ban bizonyíthatják rátermettségüket. Kenderesi Dávid, Sármány Kristóf, Sárosi Norbert már pályára is lépett a DEAC Békéscsaba elleni edzőmeccsén (1-0), csakúgy, mint a szintén a klubunktól érkező Kundrák Norbert és Bényei Balázs. Az sem kizárt, hogy a kölcsönkontingenshez csatlakozik a kapus Zöldesi Illés is.
A Loki jövő hét szombaton két felkészülési mérkőzéssel, a Kazincbarcika és éppen a DEAC elleni találkozókkal zárja a felkészülés ezen szakaszát.
Lejátszotta második felkészülési mérkőzését a DVSC Pallagon, ezúttal a Nyíregyházát fogadta. A találkozón végig a Bárány Donátot nélkülöző Loki játszott fölényben, jelentős mennyiségű helyzetet alakított ki, azonban mindet ki is hagyta. A vendégek viszont mindkét félidőben betaláltak (az elsőben egy csúnyán eladott labda után, a másodikban büntetőből), így megnyerték a meccset.
Pontosan 10 éve, hogy a debreceni születésű Frida Ferenc, a Loki egykori játékosa ismét csatlakozott a DVSC-hez: technikai vezetőként minden egyes áldott vagy áldatlan nap hoz kihívásokat, egy évtized alatt pedig tonnányi megoldandó problémával szembesült. Frida Ferenc azonban nem pánikol, mindig mindent megold, pedig például a koronavírus-járvány miatt az elmúlt időszakban még a szokásosnál is több dolga akadt.
Feri ígéretes labdarúgóként indult, saját nevelésű játékosként már 13 évesen bekerült a korosztályos nemzeti csapatba, ahová később is rendszeresen meghívót kapott: 18 éves koráig több mint 40 válogatott meccset játszott, védőként három gól is fűződik a nevéhez. Tizenhét éves volt mindössze, amikor Garamvölgyi Lajos vezetőedző bevonta a Loki felkészülésébe, majd 1996 tavaszán a Videoton-Debrecen meccsen az élvonalban is bemutatkozott, a folytatásban pedig rendszeresen pályára lépett a Lokiban.
A Loki-szurkolók kedvelték a fiatal tehetséget, azonban labdarúgó-pályafutása nem tudott kiteljesedni. Sorsa viszont újra egybeforrt a DVSC-vel, hiszen 2011 januárja óta ismét a piros-fehér klub sikereiért dolgozik, technikai vezetőként meglehetősen felelősségteljes munkakörben.
Aki ismeri, tudja, Frida Ferenc nem szereti a felesleges beszédet és a túlzott szereplési vágyat. Mikor ehhez a cikkhez kértük a nyilatkozatát, csak annyit mondott: – Majd a következő NB I-es bajnoki dobogónál, vagy Magyar Kupa győzelemnél.
Bízunk benne, hogy akár idén összejön az interjú!
Erdélyi Miklós: Szerencsés vagyok
Szintén 10 éve tevékenykedik aktívan a klub első csapatánál Erdélyi Miklós, mint kapusedző. Beszélgetésünk elején büszkén meséli a Debreceni Labdarúgó Akadémia Loki Bisztrójában, hogy összesítve több mint 400 tétmeccsen ült már a kispadon, beleértve természetesen együttesünk bajnoki, kupa és nemzetközi találkozóit.
A debreceni születésű, Cica becenévre hallgató szakember a DVSC mellett többek között a Budapest Honvéd, a Lombard Pápa és a Nyíregyháza kapuját is őrizte, Debrecenbe tíz éve, 2011 januárjában tért vissza. Nagyon ritka Magyarországon, hogy egy kapusedző ilyen hosszú időt tölt el egy felnőttcsapat élén, ezért még nagyobb megtiszteltetés számára, hogy a DVSC-nél dolgozhat.
– Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek, ráadásul ezt a nevelőegyesületemnél végezhetem. Nyilván nagyon sok jó kapussal dolgoztam együtt az évek során, akik ez idő alatt remek teljesítményt nyújtottak a Lokiban – Ez egy jó visszaigazolás kapusedzőnknek, aki 2016-ban megszerezte a legmagasabb „UEFA Goalkeeper A-Licence” képesítést. – Hazánkban az első turnusban kezdtem ezt a képzést, mely során sok külföldi és magyar kollégával tanulhattam együtt.
Két bajnoki címet, két Magyar Kupát és két bronzéremet nyert a DVSC-vel a 40 esztendős Erdélyi Miklós, aki a tíz év alatt nyilván rengeteg kellemes, de kellemetlen élménnyel is gazdagodott.
– Szerencsére több volt a pozitív élmény, mint a kudarc. Szívesen gondolok vissza a bajnoki címekre, kupagyőzelmekre és a meccseken aratott sorozatos sikerekre. Ha egyetlen találkozót kellene kiemelnem, akkor a DVSC-MTK kupadöntőre gondolok, melyet a régi Puskás Ferenc Stadionban büntetőpárbajban nyertünk meg. Azért volt különleges számomra, mert az első félidő végén a játékvezető kiállította egy játékosunkat, majd a 93. percben Szakály góljával emberhátrányban tudtunk egyenlíteni. A 3-3-as végeredmény után büntetőpárbaj jött, melyet megnyertünk, Verpecz Pista pedig kettőt is hárított. Ha a kellemetlen emlékekre gondolok, a BATE Boriszov elleni utolsó perces kiesésünk nyilván engem is nagyon megérintett, csakúgy, mint a tavaly nyári, NB I-ből való búcsúzás.
Boldog és jól érzi magát a Lokinál Erdélyi Miklós, aki soha nem gondolkozott azon, hogy másik csapat kispadjára ül át. – Addig szolgálom a gárdát, amíg a klubvezetők úgy ítélik meg, hogy szükség van rám. Bízom benne, hogy ez erőben, egészségben sokáig tart ki.
