Az idény első szakasza a válogatott szünettel lezárult, a következő néhány hét, a középső etap komoly kihívásokat tartogat a DVSC számára. Az elmúlt időszakról és a jövőről Hayk Hovakimyan sportigazgató beszélt a dvsc.hu-nak.

– Először is szeretném kifejezni a hálámat a szurkolók támogatásáért az európai kupaszereplésünk során. Hatalmas tiszteletet jár mindenkinek, aki elutazott Örményországba és Ausztriába. Nagyon sajnálom, hogy a Jerevánba tartó szurkolók egy része Bécsben ragadt járatkésés miatt. A klub nevében szeretnék köszönetet mondani mindannak a 27 000 szurkolónak, akik a Nagyerdei Stadionban támogatták a csapatot. A legutóbbi interjúm óta már eltelt néhány hónap, így hát ideje újra őszintén beszélgetni. Nincs semmi rejtegetnivalónk, ezért összegyűjtöttük azokat a kérdéseket, amelyek érdekelhetik az olvasókat. Vágjunk bele!

– Elég hosszúra nyúlt a nyári átigazolási időszak. A szurkolókat is érdekelheti, hogy hogyan működik ez a folyamat a klubnál. Megosztaná az ezzel kapcsolatos részleteket?

– Nagyon hosszú és fárasztó volt a nyári átigazolási időszak, de úgy gondolom, hogy a DVSC transzferkampánya kiegyensúlyozott és racionális volt. Már hónapokkal ezelőtt megkezdtük az ezzel kapcsolatos munkát. A játékosmegfigyelő részleg vezetőjével, Gulácsi Bencével közösen tartottunk megbeszélést a vezetőedzőnkkel, hogy tisztázzuk, melyek azok a pozíciók, ahol erősítésre van szükség. A mester pedig elmondta, hogy milyen karakterű játékosokat szeretne látni ezekben a pozíciókban. Egy játékos leigazolása előtt számos körülményt kell figyelembe vennünk. Elsőként azt, hogy van-e a második csapatunkban játékos ugyanebben a pozícióban, aztán pedig elemezzük a magyar, majd pedig a külföldi piacot. A külföldi játékosok leigazolását illetően fix stratégiát követünk. Persze, lehetnek kivételek, de alapjáraton nem tervezünk 27 év fölötti külföldi játékost leigazolni. Remélem, hogy ez hasznos információ az ügynökök számára is, akik velünk szeretnének együtt dolgozni. Egy labdarúgóklub olyan, mint egy elő szervezet, amin belül létfontosságú a harmónia és az egyensúly fenntartása. Éppen ezért, mielőtt valakit a DVSC-családba hozunk, megpróbálunk minél több információt gyűjteni nemcsak a kvalitásáról, hanem a személyiségéről is. Egy picit több részletet is elárulok, ha azt mondom, hogy a közösségi oldalakat is csekkoljuk. Mindezeket figyelembe véve készítünk egy személyiségvonásokon alapuló portrét. Mielőtt kiválasztunk egy játékost, megbizonyosodunk róla, hogy a játéka szórakoztató, a hozzáállása példamutató, és olyan egyéniség, akire felnézhetnek a gyerekek, akik kilátogatnak a Nagyerdei Stadionba. A munkánk két irányban halad, amely közül az egyik a mindennapi együttműködés a scouting részleggel. Egy korábbi interjúban már említettem, hogy nem olyan régen létrehoztunk egy játékosmegfigyelő divíziót. A regionális játékosmegfigyelők kutatást végeznek, scouting riportokat készítenek, amit feltöltenek egy speciális platformra, és minden meccs után frissítik a listát. Ezt én is nyomon követem és rögtön kapcsolatba lépek az ügynökökkel, hogy minél több információt szerezzünk az adott játékosról.  A második irányvonal pedig nem más, mint a szoros együttműködés az ügynökökkel. Nagyon sok megkeresés érkezik hozzánk naponta, a legnehezebb feladat ezeknek a szűrése. Ha egy olyan játékos profilját küldik el nekünk, aki a scoutjaink által lefedett bajnokság valamelyikében játszik, azonnal felvesszük velük a kapcsolatot, és Bencével együtt átvesszük a profilt.

– A nyári átigazolási időszakban a csapat magja együtt maradt, de természetesen voltak távozók, és értékes játékosok érkeztek. Hogyan értékeli a keret minőségét?

– Véleményem szerint eléggé kiegyensúlyozott a keretünk, egyenértékű cserékkel. Az elsődleges feladatunk az volt, hogy megőrizzük a csapat magját, beleértve az edzői stáb szerződésének meghosszabbítását is. Úgy hiszem, hogy sikerült versenyt is kialakítani a játékosok között, hiszen számukra csak az ilyen környezet teszi lehetővé a fejlődést. Összességében véve nagyon boldog és bizakodó vagyok a jelenlegi keretünkkel kapcsolatban. Nem szeretnék most értékelni, hiszen az nem lenne fair az újonnan érkezett játékosokkal szemben. Nekik időre van szükségük ahhoz, hogy megmutassák a kvalitásukat és bizonyítsák, hogy miért rájuk esett a választásunk.

– Sikeresnek lehet nevezni Dorian Babunski átigazolását a Grasshopper Club Zürich-hez?

– Mindig fájdalmas elveszíteni a kulcsjátékosokat, Dorian is nagyban hozzájárult a csapat sikeréhez az előző szezonban és érthető módon nagy volt az érdeklődés iránta más klubok felől. Megbeszéltük Doriannal és az ügynökével, hogy nyílt lapokkal játszunk és őszinték leszünk egymással már az átigazolási időszak kezdetétől fogva. Megegyeztünk, hogy megvitatjuk a konkrét ajánlatokat, de a végső döntést csak a Loki európai kupaszereplésének befejezése után hozzuk meg. Így is történt, a Rapid-meccs után a svájci Grasshoppers kezdett el komolyabban érdeklődni a játékos iránt, a felek megegyeztek és Dorian új távlatok felfedezésére indult. Persze, nehéz olyan játékost találni, aki pótolni tudja Doriant, de meghoztuk a döntést és teljes mértékben bízunk a csatárainkban. Szeretném itt is megköszönni Doriannak a gólokat, amiket a Loki színeiben szerzett, valamint a tiszteletet, amit a klub és a szurkolók iránt mutatott. Mostantól a Grasshoppers is felkerült az általam követett klubok listájára. Sok sikert, Dorian!

– A legutóbbi interjúból kiderült, hogy a DVSC igyekszik nagy figyelmet fordítani a fiatal magyar játékosok fejlesztésére. Néhány fiatal magyar futballista csatlakozott is a Lokihoz, hogyan halad a fiatalok oktatása és fejlesztése?

– Teljes mértékben megbízok a vezetőségben, az edzőkben és az Akadémián dolgozó spanyol partnereinkben is. Nagy izgalommal várom a feltörekvő magyar játékosok megjelenését (a 2005-ös születésűekkel kezdve).  Nagy választékunk van a játékosokból, néhányan már a felnőttcsapattal is edzettek. Figyelemmel kísérjük a második csapat meccseit, folyamatos tartjuk a kapcsolatot Máté Péterrel, akit csak dicsérni tudok. Noha, van egy rossz szokásom, és néha szoktam Facebook-kommenteket olvasni. Feltűnt, hogy a kis Loki mérkőzései után az emberek gyakran kérdezik, hogy „Ki az a David Nwachukwu?”. Kérem, olvassák el a cikket a DVSC afrikai együttműködéséről. David az első bizonyítéka az együttműködésnek, a jövőben pedig megígérem, hogy több részletet is megosztok a kooperációról. Jelen állás szerint David 5 gólt szerzett 5 meccs alatt, ami nagyon jó mutató. Nem szeretnénk semmit sem siettetni, szisztematikusan próbáljuk integrálni azokat a fiatal játékosokat, akik kiemelkedő eredményeket érnek el a második csapatban. Ez alól David sem kivétel. A scouting részlegen nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy tehetséges fiatal magyar játékosokat vagy magyar gyökerekkel rendelkező külföldi játékost találjanak. Ebből a szempontból sikeresek voltunk az átigazolási időszak alatt. Szerződést kötöttünk Vajda Botonddal (2004), akinek sikerült viszonylag gyorsan beilleszkednie a csapatba. A játékos sajnos megsérült, még tart a gyógyulási folyamat, mihamarabbi felépülést kívánunk neki. Tuboly Máté pedig kölcsönben érkezett Győrből. Tudom, hogy az egyik aggasztó kérdés az az, hogy van -e vételi opció és ha nincs, akkor pedig mi értelme van egy másik csapat játékosát leigazolni és fejleszteni? Mind a játékosmegfigyelők, mind pedig az edzői stáb elfogadta Mátét, mint jelöltet. Nagy potenciált látunk benne, kiemelkedő munkamorállal és futballintellektussal rendelkezik. Mivel kicsit később csatlakozott hozzánk, időre van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a futballfilozófiánkhoz, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan láthatjuk őt akcióban. Ami pedig a vételi opciót illeti, bár nincs ilyen lehetőség a szerződésében, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben a DVSC-nek nem állna módjában megszerezni a játékost. Nincs olyan, ami meggátolhatná a klubot abban, hogy hivatalos ajánlatot küldjön egy játékosnak. Ahogyan azt már az előző interjúban is említettem, nagy hiány van a 2003-as születésű játékosokból. Szükségünk volt még egy 2003-as játékosra, az edzői stábbal való megbeszélésünk után pedig meghoztuk a döntést és Mátét választottuk.

– A DVSC nagyon sokat lépett előre a játékosok kiválasztásában, játékosmegfigyelésben. Hol tart most ez a folyamat?

– Ez egy véget nem érő folyamat. Mivel a karrieremet a scoutingal kezdtem, nagyon közel áll hozzám ez a terület és örülök, hogy hasonló gondolkodású emberekkel tudok együtt dolgozni, mint amilyen Gulácsi Bence. A scoutingnak nincsenek határai. Már elkezdtük felfedezni az afrikai piacot, januártól pedig valószínűleg Latin-Amerika felé vesszük az irányt. A tehetségnek sincsenek határai. Szervezés alatt áll egy U20-as torna, amin 132 csapat vesz majd részt. Próbáljuk minél inkább kiterjeszteni a kapcsolatrendszerünket, már amennyire a humán erőforrások ezt lehetővé teszik. Őszinte leszek, a nyári transzfer időszak után döntöttünk úgy, hogy a latin-amerikai piac irányába terjeszkedünk. Három brazil játékos már nagyon közel állt ahhoz, hogy csatlakozzon a DVSC-hez, de ezek az átigazolások különböző okok miatt meghiúsultak. A klubmenedzser számára a visszautasítás természetes dolog, de az említett esetekben olyan szinten lenyűgözött minket a játékosok képessége, hogy elhatároztuk, ilyen szintű tehetségeket szeretnénk találni. Tudom, hogy mindenki szenzációs bejelentésekről szeretne hallani, azonban egyelőre csak egy apró célzást hinthetek el. Ha minden jól megy, 2024 nyarán leigazolunk egy rendkívül tehetséges, feltörekvő magyar játékost. Már régóta követjük a pályafutását, több mint 15 oldalnyi riportom van róla.

– A nemzetközi kupaszereplés sok szurkolót megmozgatott, a két hazai mérkőzésen 27 ezer ember látogatott ki a Nagyerdei Stadionba. Az örmény Alashkert búcsúztatása és a bravúros bécsi döntetlen után a Rapid megállt parancsolt. Elégedett a szerepléssel?

– Az európai utazásunk mögött nagyon sok erőfeszítés, igyekezet és kemény munka volt az előző szezon során. Az egész klub és csapat küzdött azért, hogy nemzetközi meccseken szerepelhessünk. Az erőfeszítéseinknek köszönhetően érdemeltük ki, hogy Magyarországot nemzetközi szinten is képviselhessük. Az, hogy mennyire voltunk sikeresek, az már az érem másik oldala. Az Alashkert elleni meccs érzelmekkel teli volt számomra, hiszen én magam is örmény vagyok. Jól ismerem az edzői stábot és a játékosokat, így azt Alashkert-től azt kaptam, amire számítottam.  Izgalmas meccseket játszottunk, a győzelem pedig akkor a mi oldalunkon állt. A tény, hogy az Alashkert még egyszer sem kapott ki idén örmény bajnokságban, sok mindent elárul. Ami a Rapid elleni mérkőzéseket illeti, bármit is mondanék, kifogásnak hangzana. Fantasztikus meccset játszottunk idegenben, merem állítani, hogy akár győzhettünk is volna. Hazai pályán azonban már nem voltunk ilyen sikeresek, aminek több oka is van, ezért magunkba kell nézni a válaszokért és továbblépni. Mindig fáj, amikor itthon kapunk ki, és utána mindenkinek nehéz volt mentálisan felállni. A futball szépsége viszont abban rejlik, hogy pár nap rá megint boldoggá tudtuk tenni a szurkolóinkat. A legjobb gyógyír a vereségre nem más, mint a győzelem. Ha szakmai szempontból nézzük a vereségünk okát, egyetértek az edzővel abban, hogy a játékosok túlságosan izgatottak voltak, és egyszerűen kiégtek. Szerették volna büszkévé és boldoggá tenni a szurkolókat. A Rapid pedig pont akkor szerzett gólokat, amikor lehetőségünk lett volna visszajönni a játékba. Az első gól után Dorian egyenlített, de egy aprócska les miatt nem adták meg nekünk a gólt. Rögtön utána a Rapid megszerezte a második gólját. Lendületesen kezdtük a második félidőt és több pontrúgást is kiharcoltunk és a Rapid sokszor csak sárga lapos szabálytalanságok árán tudta megállítani a kontráinkat. Nagyon hittem benne, hogy sikerül felállnunk. Sajnos nem tudtunk gyorsan eredményesek lenni, a Rapid pedig megszerezte a harmadik gólját egy kontrából, és ez a gól döntötte el a mérkőzést. Nagyon nehéz felkészülni az ilyen találkozókra, hiszen a magyar bajnokságon belül nincs túl sok ilyen intenzitású mérkőzés. Végül a jobb csapat nyert, de az én személyes véleményem az, hogy nincs öt gólnyi különbség a két csapat között. Ha megnézzük, hogy az előző szezonban honnan indultunk és hová jutottunk, egy izgalmas Netflix-sorozatot is lehetne forgatni belőle.

– Hazai mérkőzésekkel kezdtük a bajnokságot, 5 meccsből 4-et sikerült megnyerni, a DVSC vezeti a tabellát. Mit várhatunk ettől a szezontól?

– Tény, hogy most mi vezetjük a tabellát, de nem szeretnék túlságosan erre koncentrálni, és a szurkolóknak is azt ajánlom, hogy ezt ne tegyék. Át kell lépnünk a határainkat, hisz az előző szezonban is ez volt a sikerünk kulcsa. Edzésről edzésre és meccsről meccsre kell összpontosítanunk, és csak akkor érhetünk el újra jó eredményeket, ha a jó és a rossz időkben is összetartunk. Ezek az eredményeink öt hazai meccs után, azonban igaz, hogy a 12. játékos jelenléte nagyban befolyásolja a pozitív végkimenetelt. Követnünk kell az elveinket és folytatni a szisztematikus, fókuszált munkát. Rendszerkedvelő ember vagyok, elkötelezett a folyamat és az edzői stáb ideológiája iránt.

– Vannak sérült játékosaink, hogyan látja nélkülük a Loki játékát? Mikorra várható a visszatérésük?

– Függetlenül attól, hogy nagyon figyelünk a sérülések megelőzésére és a játékosok is sok időt töltenek a szakmai stábbal, sajnos nem lehet garantálni azt, hogy ne sérüljenek meg játék közben. A mi szakmánkban sajnos gyakran előfordulnak a sérülések, de a kiváló orvosi stáb és a teljesítményért felelős vezető mindent megtesz annak érdekében, hogy a futballisták mihamarabb felépüljenek. Nagyon sajnálom Mojzis sérülését, mert nagyon nehéz volt olyan ballábas középhátvédet találni a piacon, aki minden követelményünknek megfelel. Alex az elmúlt 4 egymást követő szezonban több mint 2000 percet játszott, fizikailag erős sportoló, sajnos egy nagyon szerencsétlen időszakon megy most keresztül. Ami Dreskovicot illeti, a Mezőkövesd elleni edzőmérkőzés alatt egy becsúszó szerelésnél sérült meg. Szerencsére a sérülés csak részleges szalagszakadást jelent és nem súlyosabb állapotot. A héten Vajda Botond részlegesen edzeni kezd a csapattal, Joao Oliveirára pedig még vár néhány vizsgálat, de reméljük, hogy hamarosan ő is csatlakozhat a kerethez.

– Mire a legbüszkébb azóta, hogy a Loki sportigazgatójaként dolgozik?

– Mindenekelőtt megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek. Nem gondolom, hogy megfelelő lenne a saját munkámat értékelni, de hiszek az elképzeléseimben és remélem, hogy a jövőben még több olyan dolog lesz, amire büszke lehetek. Végezetül pedig mindenkinek békét kívánok és sikeres szezont. Hajrá, Loki!