A Nagyerdei Stadion közönsége előtt is bemutatkozott az NB I-ben a DVSC tehetséges játékosa, Szujó Attila. A Paks elleni bajnokin bő húsz percet töltött a pályán a 18 esztendős belső védő, aki magabiztosan oldotta meg feladatát.

– Egész héten motiváltan és koncentráltan készültem, hogy amennyiben játéklehetőséget kapok, élni tudjak vele. Nagyon boldog voltam, hogy már az MTK elleni meccs hajrájában is „bedobtak”, a hazai debütálásom pedig még nagyobb öröm a számomra – nyilatkozta honlapunknak Szujó Attila, akitől laza és nyugodt játékot kért a szakmai stáb. – Felhívták a figyelmem, hogy ne akarjam túlkomplikálni a dolgomat, emellett próbáljam maximálisan betartani a taktikai utasításokat. Bízom benne, sikerült. Jól éreztem magam a pályán, remek hangulat uralkodott a Nagyerdei Stadionban. Amikor a Kisvárda elleni idegenbeli meccsen először voltam a felnőttcsapat keretében, már akkor is sokan elkísértek minket. Bámulva néztem őket, ahogy szurkolnak, de minél többször tartottam a csapattal, egyre jobban hozzászoktam. Hazai pályán persze mindig különleges érzés játszani, mert még inkább érezhető a drukkerek támogatása.

– A válogatott szünet során történt egy edzőváltás a klubnál, te viszont később csatlakoztál a korosztályos nemzeti gárdában való szereplésed miatt. Az idő rövidsége miatt nehéz volt megszokni Joan Carrillo filozófiáját?

– Annyiból könnyebb helyzetben voltam, hogy Matyibát (Czuczi Mátyás – szerk.) már ismertem, hisz korábban dolgoztunk együtt a korosztályos válogatottaknál. Sokat segít nekem mindenben, csakúgy, mint a vezetőedző, akit egy rendkívül jó és tapasztalt szakembernek tartok.

– Mesélj egy kicsit arról, hogyan kerültél Debrecenbe!

–12 éves koromtól kezdve a Puskás Akadémia játékosa voltam. Egészen az U19-ig végigjártam a korosztályokat, ám az utolsó ottani évemben volt egy sérülés miatti hosszabb kihagyásom. Amikor nyáron lejárt a szerződésem, úgy voltam vele, talán ideje lenne egy új csapathoz igazolnom, ahol újjá tudom magam építeni. Ekkor jött képbe a DVSC, mondanom sem kell, nagyon örültem a lehetőségnek. Elsőként az NB III-as kerethez érkeztem, minden szempontból pozitívan fogadtak a srácok, egy rendkívül befogadó társaságba csöppentem. Komoly meccshiányom volt, de az első perctől kezdve bíztak bennem, majd szépen jöttek a játékpercek a lábamba. Sikerült visszaszereznem a megfelelő állapotomat, aminek köszönhetően már válogatott mérkőzéseken is tudtam játszani az ősszel. Ezt követően felkerültem az első csapathoz, ahol egyre több lehetőséget kapok.

Milyen célokat fogalmaztál meg magad előtt?

– Ha a rövid távot nézem, minél több percet szeretnék a pályán tölteni a legmagasabb osztályban. Hosszabb távon persze én is kipróbálnám magam egy top bajnokságban, illetve mint minden játékosnak, nekem is álmom, hogy stabil tagja legyek a magyar felnőttválogatottnak. De tudom, hogy rengeteget kell még bizonyítanom, így ezekről egyelőre nem is beszélnék. Jelenleg maximálisan azon vagyok, hogy lehetőség esetén bizonyítani tudjak a DVSC-ben.