A Ferencvárossal mérkőzik meg a Loki az NB I. 16. játéknapján. A vasárnap 16.30 órakor kezdődő összecsapásról a DVSC vezetőedzője, Joan Carrillo beszélt.
– Jó meccset várok, melyen lehetőségünk lesz, hogy kicsit jobb képet mutassunk magunkról. Az a feladatom, hogy megtaláljam azt a 11 játékost, aki a végsőkig küzd a sikerért. Tisztában vagyunk a két csapat közti tabellán lévő különbséggel, de esélyünk van rá, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek – nyilatkozta honlapunknak Joan Carrillo.
Rendkívül nehéz mérkőzés vár a DVSC labdarúgócsapára, ugyanis az OTP Bank Ligában listavezető, Európa-liga csoportkörös Ferencváros vendégszerepel a Nagyerdei Stadionban vasárnap délután. A tabellán 18 pont és 9 helyezés választja el egymástól a két gárdát, ennek a csökkentésére törekszik a Loki. A találkozóról Varga Józsefet kérdeztük.
– Mindenképp pozitívan tekintek a mérkőzés elé. Tudjuk, hogy egy jó csapat ellen játszunk, ez plusz motiváció mindannyiuk számára, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek. Van restanciánk a szurkolók és magunk felé is, hisz az elmúlt hetekben sajnos nem gyűjtögettük a pontokat. A DVSC és a Ferencváros meccsei korábban rangadók voltak, most hazai pályán játszunk, biztos vagyok benne, hogy remek hangulat lesz. Nyilván úgy lépünk pályára, hogy nyerni szeretnénk, ennek megfelelően dolgozunk egész héten, bízom benne, működik majd az a taktika, amit elterveztünk. Remélhetőleg sokan fognak szurkolni és segíteni nekünk a Nagyerdei Stadionban, mert ránk fér. Ha minden jól megy, 6 pontot szereznénk az idei évből hátralévő két meccsen, hogy kicsit stabilizáljuk magunkat a tabellán a szünet előtt – zárta szavait Varga József.
Nem múlt el sérülés nélkül a DVSC Zalaegerszeg elleni bajnoki mérkőzése. A szünet után egy ártalmatlan szituációt követően Németh Krisztián kapott a lábához, játékosunk pedig nem is tudta folytatni a játékot.
A Loki támadója az elmúlt napokban több vizsgálaton is járt, melyek részleges szakadást mutattak a hajlítójában. Ez tehát azt jelenti, Németh Krisztián számára véget ért az őszi szezon.
Mint ismert, túl van az Achilles-műtéten a DVSC 21 esztendős támadója, Bárány Donát, akit a finnországi Turku városában operált meg Dr. Lasse Lempainen még a múlt héten. Azóta már Debrecenben lábadozik játékosunk, aki honlapunknak adott interjújában elmondta, minden rendben zajlott a beavatkozás során.
– Egy régóta húzódó probléma volt számomra ez a sérülés, ami hol előjött, hol elmúlt. Az 1. fordulóban a Honvéd ellen fájdalom nélkül játszottam, utána viszont szinte végig éreztem. A hazai szezonnyitón részlegesen elszakadt a bokaszalagom, ám a visszatérésem után ismét előjött az Achilles-problémám, talán ez okozhatta, hogy a másik bokám is részlegesen szakadt. Gyógytornára jártam, viszont továbbra is fennállt a sarokfájdalmam, szóval elkerülhetetlen volt a műtét. Azt mondta az orvos, hogy jól sikerült az operáció, kitakarította a fájdalmas részt, és egy kicsit felszabadította az Achillesem – fogalmazott Bárány Donát, aki előreláthatólag 3-4 hónapig nem lesz bevethető. – Nyilván nehezen megy a mozgás, de napról napra fejlődök. Jelenleg pihenő van, viszont igyekszem erősíteni az izmaim, hogy valamilyen szinten formába tartsam magam. Ha minden jól alakul, 2 hónap után elkezdhetem a kocogást, bár ez még messzebb van. Bízom benne, az lesz a karácsonyi ajándékom, hogy ismét szépen tudok járni. Remélem, ezzel magam mögött tudhatom az Achilles-problémám, és innentől kezdve csak a játékra koncentrálhatok.
Két év elteltével újra Loki-Ferencváros mérkőzés lesz Debrecenben (vasárnap, 16.30), ennek apropóján szinte óhatatlanul felidéződnek a két gárda közös múltjának nagy pillanatai. Összeállításunkban ezekből említünk meg néhányat (mindet egyszerűen lehetetlen lenne…), néhol a megélt élmények okán személyes hangvétellel.
A történetírók a második világháború vészterhes időszakából, 1944-ből említik az első debreceni Loki-Fradit. A találkozóra a háborús helyzet dacára is összeverődött mintegy 4000 néző, és nem is kellett csalódniuk, Sidlik István góljával 1-0-ra a mieink győztek. A 60-as évek közepén, és később is inkább az FTC diktálta a tempót (1-5, 0-3), a Loki ezekben az évtizedekben inkább az NB I-es tagság kivívásáért, illetve annak megtartásáért serénykedett. Mígnem aztán eljött 1981 márciusa, amikor is a DVSC (akkor DMVSC) máig emlékezetes győzelmet aratott a Ferencváros felett a Nagyerdei Stadionban: hiába játszott a Fradiban többek között Jancsika, Rab, Ebedli, Mucha és Nyilasi is, a Loki Kerekes György góljával 1-0 arányban nyert, a feljegyzések szerint 22 ezer(!) szurkoló előtt.
Öt évvel később, 1986 nyarán sok szenvedés után majd 10 ezren gyűltünk össze az újabb ferencvárosi vendégjátékra, a hazai kispadon dr. Puskás Lajos, a vendégeknél pedig Dalnoki Jenő ült, az összecsapás pedig igencsak eseménydúsra sikeredett. A zöld-fehérek kétszer is vezettek, jómagam 14 évesen arra emlékszem, hogy szinte imádkoztam a hajrában, ne kapjunk ki, hogy másnap büszkén állhassak a debreceni fradista (mert már akkor is voltak ilyen fura szerzetek) iskolatársaim elé. Örök élmény marad a 82. perc, amikor érkezett Bücs Zsolt (a fiatalabbak a Loki korábbi pályaedzőjeként ismerhetik), és befejelte a 2-2–t érő gólt. Nem volt rossz a hangulat a stadionban….
Az elkövetkezendő években aztán nem volt mindig így (sajnos nem olyan régről is tudjuk, milyen fájó tud lenni a kiesés), a DVSC liftezett, de aztán jött Garamvölgyi Lajos, meg persze a Sándor Tamás-féle generáció, plusz egy román csatár, bizonyos Nicolae Ilea, aki olyan természetességgel szerzett gólokat a Fradi ellen, mint ahogy más bekap reggelire egy főtt tojást. 1994-ben, immár az Oláh Gábor utcai pályán 2-0-ra nyertünk, Hrutka öngólját (vagy inkább Dombi Tibor találatát) Ilea tette kerek egész történetté, az atmoszféra pedig valami csodás volt.
Egy évvel később megint nyertünk (2-1, Ilea ismét gólt lőtt), aztán jött egy 2-2 (Ilea duplázott…), és lassan elérkezünk 1999-hez, ahhoz a meccshez, amit senki nem fejelt el, aki ott volt. Ilea megint duplázott (az egyik egy hihetetlenül pimasz büntető volt), de ezen a mérkőzésen még őt is felülmúlta Radu Sabo, aki mesterhármast ért el. Miután a végén még Bodnár László is betalált, a Loki 6-1-re kiütötte a Ferencvárost, az emberek a lelátón pedig (igen, akkor még a sajtóhelyen lévők is) eksztázisban ünnepeltek. Íme, ami többet ér minden szónál:
Szinte mindenki azt gondolta, ekkora különbséggel a Loki soha többet nem fog győzni az FTC ellen (2000-ben „csak” egy laza 3-0 lett), mígnem jött 2003 októbere, és egy egészen remek DVSC, többek között Éger Lászlóval, Sándor Tamással, Dombi Tiborral, Madar Csabával, Ronald Habival, Halmosi Péterrel és nem utolsósorban az Ilea-utód Marius Sumudicával. A végeredmény 5-0! A történéseket mindjárt megnézzük, addig is érdemes megegyezni, hogy Garami Józsi bácsi, az FTC akkori edzője azt mondta nekünk a meccs utáni sajtótájékoztatón, hogy szerinte még ifiedzőként sem kapott ki soha 5-0-ra…
A 2000-es években aztán folyamatosan kikapni járt a Fradi Debrecenbe (2005-től jöttek is a bajnoki címek), 2004-ben kétszer is megtörtént (Igor Bogdanovics 3 góllal vetette magát észre), 2006-ban pedig 3-1 lett a vége, a második debreceni gólt bizonyos Dzsudzsák Balázs lőtte…
A DVSC abszolút a csúcson volt, 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben is legyőzte Debrecenben a Ferencvárost, 2013-ban pedig ismét kiütötte (4-1), az első találatot az ifjú Bódi Ádám vitte be.
Az utóbbi évtizedben sokszor inkább a döntetlenek domináltak a két csapat debreceni párharcain, azonban van még két mérkőzés, amelyről feltétlenül említést kell tenni. Az egyik az a meccs, a legutóbbi, amely megmutatta, hogy már nem a DVSC, hanem az FTC (lesz) a BL-csapat: 2019 novemberében a Fradi 6-1-re nyert a cívisvárosban, és bizony fájó volt látni a két gárda közötti elképesztő sebességbeli különbséget. Tokmac és Varga Roland is duplázott, mi pedig éreztük, ebből hosszabb távon is baj lehet…
De ne búcsúzzunk szomorúan, hiszen csaknem 3 éve Puskás-díjas futballtörténelmet írtak a Nagyerdei Stadionban. 2019 februárjában jómagam éppen egy kiváló barátom által celebrált disznótorra voltam hivatalos, egy Debrecenhez nem túl közel eső tanyán. Kora reggeltől ment a vita, be kellene-e jönni a Fradi-meccsre, vagy maradjon a tévé, aminek a vége az lett, hogy a népes társaságból szinte csak én tartottam ki: ezt a mérkőzést a helyszínen kell látni. Életem egyik legjobb döntése volt, soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha lemaradok erről:
Persze volt olyan is, aki ugyanúgy kijött a stadionba, mint jómagam, ám a hosszabbításban már nem bízott a fordulatban, és hazaindult (lásd a jóembert a lépcsőn).
Ezúton is reméljük, hogy kedves szurkolónk ezúttal kitart, és senki nem marad le semmiről. Vasárnap újra Loki-Fradi: megannyi emlék után legyünk jelen a jelenben.
Az elmúlt hétvégén véget ért az NB III-as bajnokság őszi szezonja, a DVSC második csapata 22 szerzett ponttal a tabella 14. helyén telel. A mezőny legfiatalabb átlagéletkorával felálló kis Lokinak több magabiztos sikere és bravúros pontszerzése is volt, de fájó vereségek is megtalálhatók a meccsek között. A félévet a DVSC II. vezetőedzője, Szűcs János értékelte.
– Felemás érzéseim vannak a szezont illetően. Az mindenképp pozitív, hogy sok fiatal labdarúgó kapott lehetőség, ami számunkra igenis fontos, ez komoly célunk volt. 2003-as és 2004-es születésű futballistákkal vágtunk neki a bajnokságnak, nyilván nekik időre volt szükségük, hogy felvegyék az NB III ritmusát, de jó hír, hogy ez idővel sikerült. Szervezettségben és akaratban is megfelelő lett a csapat hozzáállása, öröm volt látni, hogy az őszi szezon végéhez közeledve már olyan mérkőzéseket játszottunk, melyen minden játékos egy irányba húzott és nagyon akarta a sikert. Viszont van bennem némi hiányérzet, mert véleményem szerint nem állt mindig mellettünk a szerencse, öt-hat ponttal többet szerezhettünk volna – fogalmazott Szűcs János, a kis Loki trénere. – Az idei keretünk jelentős mértékben kicserélődött a tavalyihoz képest, ezért időre volt szükségünk, hogy megtaláljuk a nyerő típusú futballistákat. Több alkalommal is előfordult, hogy az első csapattól érkezett játékos a meccsre, vagy épp mi adtunk fel labdarúgót, így nem tudtunk mindig állandó gárdával kiállni.
Baranyai Nimród és Szujó Attila személyében két labdarúgó az NB I-es együttes ajtaján kopogtat, sőt, mind a ketten bemutatkozhattak az élvonalban…
– Nagy boldogsággal tölt el, hogy a félév során sikerült két labdarúgót adni az első csapatnak. Mind a ketten nálunk teljesedtek ki, és értek meg arra, hogy a DVSC felnőtt keretéhez kerüljenek. A szakmai stáb elégedett volt velük, Baranyai Nimród ugyebár kezdőként kapott lehetőséget a Zalaegerszeg elleni bajnokin, és Szujó Attila is bizonyíthatott élvonalbeli találkozón.
Visszatérve a harmadosztály küzdelmeire, melyek a kimondottan fájó meccsek, illetve melyek maradnak meg kellemes emlékként a számodra?
– Talán a Törökszentmiklós elleni találkozót kivéve, – melyet az utolsó percben húztunk be – amikor nyertünk, teljesen megérdemelten szereztünk három pontot. A bajnokesélyes BKV Előrével döntetlent játszottunk, a szintén tabella elején álló Kisvárdát legyőztük hazai pályán, és Egerből is el tudtuk hozni a három pontot. Ezek a meccsek mindenképp szép emlékek maradnak. Ami fájó, hogy Békéscsabán 3-1-es vezetésről buktunk el két pontot. Jászberényben igaz, kikaptunk 1-0-ra, a helyzetek alapján nyerhettünk volna. A Tállya ellen szintén vezettünk, mégis csak egy ponttal kellett megelégednünk, így arra az összecsapásra is csalódásként tekintek. A Tiszaújváros otthonában 5-2-es vereséget szenvedtünk, de visszanézve a találkozót, már az első félidő alapján nyerhettünk volna. A legfrissebb élmény a Hajdúszoboszló elleni 3-2-es vereség, mely során az ellenfél gyakorlatilag két helyzetből lőtt három gólt. Igaz, jól játszott a Szoboszló, de előttünk adódtak a nagyobb lehetőségek, a 2005-ös születésű Batai Tamás pedig ziccerbe került az utolsó percben, de nem sikerült egyenlítenie. Ezért is mondtam, hogy öt-hat ponttal többet is szerezhettünk volna.
Hogyan néz ki a felkészülési időszak, mi a csapat programja a tavasz első bajnokijáig?
– Viszonylag korán, már január első hetében elkezdjük a felkészülést. Négy edzőmeccset már lekötöttünk, kettőt a Hajdúszoboszlóval, egyet a DEAC-cal, egyet pedig a Balmazújvárossal játszunk. Egy szűk hathetes alapozás vár a játékosokra, akik természetesen otthoni feladatokat is kaptak a rövid pihenőre.
A DVSC Labdarúgó Akadémia ifjú kis kapusainál jártak a DVSC hálóőrei. Kapusedzőnk, Erdélyi Miklós, míg játékosaink, Gróf Dávid, Tomas Kosicky és Hrabina Alex Mikulás-nap alkalmából látogatta meg a gyerekeket, akiknek egy edzést is tartottak közösen. Az ajándékozás sem maradt el, a gyerekek nagy örömmel bontották a Mikulás csomagokat.
Vélhetően az év hazai nézőcsúcsát hozza az esztendő utolsó cívisvárosi bajnokija, a DVSC-Ferencváros találkozó, amelyet december 12-én, vasárnap 16.30-kor rendeznek a Nagyerdei Stadionban.
A remek hangulatúnak ígérkező mérkőzésre elővételben már kaphatók a belépők online, a www.nagyerdeistadion.hu oldalon, és a DVSC Ajándékboltban, amely minden hétköznap 10 és 18 óra között várja a drukkereket. A találkozóra már csaknem 6000 belépésre jogosult van, vagyis a napijegyek is szépen fogynak.
A találkozó előtt a Nagyerdei Stadionnál forralt bor, forró tea, kenyérlángos, kürtőskalács, sült gesztenye, és megannyi finomság is várja majd a szurkolókat, érdemes lesz tehát akár családdal, a megszokottnál hamarabb érkezni a találkozóra.
Fontos információ még, hogy az elmúlt évek sikerein felbuzdulva a Loki Szurkolók Egyesülete idén sem marad ki a karácsonyi adománygyűjtésből.
A DVSC-szakosztályok vezetőivel egyeztetve az egyesület egy háromnapos programot szervez a stadion melletti Red&White Sörözőben. Az esemény lehetőséget ad arra, hogy az adománygyűjtés keretein belül a szurkolók személyesen is találkozhassanak a DVSC játékosaival.
Az időpont: 2021. december 8-10. (szerda-csütörtök-péntek), 17.30 és 20 óra között.
Mindhárom alkalommal jelen lesznek játékosok a DVSC kézilabda- és labdarúgócsapatából, december 10-én, pénteken pedig szurkolói ankétra, és ezen belül az új edző bemutatására kerül sor.
A pandémiás helyzetre és a jelenlegi szabályozásokra való tekintettel a rendezvényen a maszk használata kötelező.
Ami fontos, ultráink KIZÁRÓLAG SZÁRAZÉTEL-ADOMÁNYT várnak az idei évben!
Az összegyűjtött élelmiszereket a Szivárvány Az Esőben Alapítvány debreceni szervezet kapja, amely szegény családok számára továbbítja a csomagokat karácsony előtt.
Mindenkit várunk a Nagyerdei Stadionhoz a fent említett időpontokban. Segítsünk minél többen a rászorulóknak, mutassuk meg, hogy mire képes a DVSC-család!
A DVSC labdarúgói Mikulás napjára évek óta gyűjtenek adományokat a Reménysugár Gyermekotthon lakói számára. A hagyomány idén is folytatódott, sőt a DVSC SCHAEFFLER kézilabdázói is csatlakoztak a kezdeményezéshez.
A Reménysugár Gyermekotthon, immáron integrálódott a Hajdú-Bihar Megyei Gyermekotthoni Központba, így idén ennek a szervezetnek gyűjtöttek labdarúgóink és kézilabdázóink.
A játékokat, mesekönyveket, édességeket – és természetesen labdákat – Ábrók Zsolt a DVSC Kézilabda Kft. ügyvezetője, a DVSC Futball Zrt. cégvezetője, két kézilabdázó, Kovács Anna és Karina Jezsikava, illetve két labdarúgó, Baráth Péter és Gróf Dávid adták át Hidvégi Lászlónak, a Hajdú-Bihar Megyei Gyermekotthoni Központ intézményvezetőjének és Dobos Attila gyermekotthon vezetőnek, aki a kilencvenes években szerepelt a DVSC NB I-es labdarúgócsapatában.
– Karácsony előtt a nagy cégeknél általában nagyobb az adományozási kedv – mondta el Hidvégi László, intézményvezető. – Ugyanez a sportegyesületekre nem jellemző, igazából a DVSC az egyetlen, amely részt vesz az adományozásban. A mi gyerekeink nagyon szeretik a sportot, a focit, az irodám tele van kupákkal, amelyeket a fiaink szereztek. A gyerekek nagyon örülnek az ajándékoknak, az pedig külön öröm számukra, hogy mindent a DVSC sportolóitól kapják, akiknek rendszeresen szurkolnak!
A DVSC klubvezetése szurkolói ankétra hívja a Loki-drukkereket a Nagyerdei Stadionban található Redbe. A december 10-én, pénteken 17.30 órakor kezdődő eseményen Ábrók Zsolt cégvezető, Tőzsér Dániel sportigazgató, és Joan Carrillo vezetőedző képviseli a klubot.
Felhívjuk a szurkolók figyelmét, hogy a DVSC Shop pénteken meghosszabbított nyitvatartással, az ankét végéig várja az érdeklődőket, akik megvásárolhatják a Ferencváros elleni meccsre szóló belépőket!
Az ankéton a maszk használata kötelező!
Hír még, hogy az elmúlt évek sikerein felbuzdulva a Loki Szurkolók Egyesülete idén sem marad ki a karácsonyi adománygyűjtésből. Ennek apropójából a DVSC szakosztályok vezetőivel egyeztetve az egyesület egy háromnapos programot szervez a stadion melletti Red&White Sörözőben, ahol az esemény idején a DVSC néhány labdarúgójával és kézilabdázójával is találkozhatnak a szurkolók.
Ami fontos, ultráink KIZÁRÓLAG SZÁRAZÉTEL-ADOMÁNYT várnak az idei évben december 8-tól 10-ig, 17.30 és 20 óra között!
Az összegyűjtött élelmiszereket a Szivárvány Az Esőben Alapítvány debreceni szervezet kapja, amely szegény családok számára továbbítja a csomagokat karácsony előtt.
A DVSC vezetőedzője, Joan Carrillo kezdőként küldte a pályára a hétvégi, Zalaegerszeg elleni bajnoki mérkőzésen a 18 esztendős Baranyai Nimródot. A saját nevelésű játékosban vegyes érzések kavarognak, egyrészt fájó számára a pontvesztés, ugyanakkor boldog, hogy végigjátszotta a kilencven percet. Egy biztos, helyén kezeli a vele történteket.
– Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy a kezdő tizenegyben kaptam helyet a ZTE elleni találkozón, a gyerekkori álmom vált ezzel valóra. A sípszóig nyilván volt bennem egy egészséges izgalom, de utána nem éreztem megilletődöttséget, és sikerült felvennem a játék ritmusát. Már a kezdés előtt sokat segítettek a társak, odajöttek hozzám, elláttak tanácsokkal. Úgy érzem, ez is kellett ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtsak, de nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk elhozni a három pontot. A szívem mélyén hittem benne, hogy fiatal játékosként kezdő leszek egy NB I-es találkozón, kiskoromtól kezdve azon voltam és vagyok, hogy bizonyíthassak a Loki felnőttcsapatában.
Sok gratuláló üzenetet kaptál a lefújás után?
– Nagyon jólesett, hogy sokan üzentek nekem. Mikor hazaértünk az éjjel, még ébren voltak a szüleim, ők is nagy szeretettel és gratulációval fogadtak. Amikor még az akadémia játékosa voltam, Bárándon laktunk. Minden nap volt edzésünk Pallagon, így édesanyám vagy nagypapám hétfőtől péntekig mindig behozott a tréningekre. Sokat segítettek az eddigi pályafutásomban, hálával tartozom nekik.
Hogyan indult a pályafutásod, hogyan kerültél a DVSC-hez?
– Mint említettem, Bárándról származom. Nagy a család, hisz összesen öten vagyunk testvérek. Hat évvel ezelőtt kaptam egy lehetőséget próbajátékra a DVSC Labdarúgó Akadémián, és Pénzes Laci bácsi a második edzés után mondta, szeretné, hogy a játékosa legyek. Végigjártam a ranglétrát U14-től egészen U19-ig, majd az elmúlt időben az NB III-as gárdában játszottam. Szép eredményeket értünk el az utánpótlásban, az U14-gyel például bajnoki címet szereztünk. Október közepén jelezte nekem a klubvezetés, hogy felkerülök a felnőttcsapathoz, onnantól minden mérkőzésen keretben voltam, a Honvéd ellen pedig debütáltam az élvonalban.
Az NB III után az NB I-ben is pályára léptél. Az eddigi tapasztalatok alapján miben látod a legnagyobb különbséget a két osztály között?
– A harmadosztály a brusztolós futballra épül, inkább ez van előtérben, mint a játék. Az élvonalban a fizikai rész mellett már a taktikán is jóval nagyobb a hangsúly. Nyilván komolyabb rutinnal rendelkeznek a játékosok az NB I-ben, és ez a zsiványság sokszor három pontokról dönthet.
Baranyai Nimród végezetül elmondta, boldog, viszont tudja jól, helyén kell kezelnie a történteket. – A létra alsó fokain járok még, szóval rengeteg munkára, alázatra, akaratra és megfelelő hozzáállásra lesz szükségem, hogy folyamatosan fejlődjek, és a karrierem további részében sikeres tudjak lenni.
A 2021-es esztendő utolsó bajnoki meccse várt a DVSC második csapatára vasárnap délután a Nagyerdei Stadionban. Az NB III Keleti csoport 20. fordulójának játéknapján a kis Loki megyei rangadót vívott, ugyanis a Hajdúszoboszló volt az ellenfél.
Mint ismert, a két gárda az 1. fordulóban csapott össze egymással, idegenben gól nélküli döntetlennel ért véget a meccs, így természetesen ezúttal is a pont, pontok szerzése volt a célja együttesünknek. Remekül kezdtünk, a 3. percben Balla Mátyás harcolt ki egy büntetőt, melyet Sármány Kristóf magabiztosan értékesített, így korán nálunk volt az előny. A 23. percben egyenlített a Hajdúszoboszló, egy védők között bepasszolt labdát Lukács 10 méterről lőtt a kapu bal alsó sarkába.
Csakúgy, mint az elsőt, a második játékrészt is jól kezdte a kis Loki, amely az 57. percben másodjára is megszerezte a vezetést. A szezonban már 10 találatnál járó Sármány Kristóf remekül vette észre Talpalló Norberet, aki 16 méterről gyönyörű gólt lőtt jobb alsóba. Nem örülhettünk sokáig, ugyanis öt perccel később remek helyről végezhetett el szabadrúgást a Hajdúszoboszló, Máté pedig nem hibázott, szép tekeréssel talált a hálóba.
A 76. percben újabb szabadrúgáshoz jutott ellenfelünk, a labda mögé ezúttal is Máté állt, és ezúttal sem hibázott, védhetetlenül lőtt a bal felsőbe. A kőkemény meccs slusszpoénjaként egy balról érkező beadás után az ifjú Batai Tamás egyenlíthetett volna a 90. percben, de az üres kapu helyett fölé fejelt.
A DVSC II. tehát kétszer is vezetett a mai összecsapáson, de 3-2-es vereséget szenvedett. Ezzel a találkozóval véget ért az idei bajnokság őszi szezonja, folytatás februárban.
NB III Keleti csoport 20. forduló
Nagyerdei stadion, 150 néző. Vezette: Zimmermann.
DVSC II. – Aqua-General Hajdúszoboszló 2–3 (1-1)
DVSC II: Ecsegi – Kovács R., Lénárt (Maruscsák, 80.), Poór, Gellén, Fábián – Bényei Á. (Szujó, 46.), Balla (Székelyhidi, 84.), Kalafat – Sármány, Talpalló (Batai, 84.)
Gól: 1-0 Sármány (3.), 1-1 Lukács (23.), 2-1 Talpalló (57.), 2-2 Máté (62.), 2-3 Máté (76.)
