
Liga: Magyar Kupa


Pávkovics Bence

Szécsi Márk

Száraz Ádám
- Klubjai játékosként: DVSC utánpótlás (2000-2011), Monostorpályi SE (2011-2014), Hajdúsámson (2014-2016)
- Klubjai edzőként: Debreceni Labdarúgó Akadémia (2015-2020), DVSC (2020-)

Ugrai Roland

Szilágyi Tamás
Végzettsége: gyógymasszőr, csontkovács, thai- és mézmasszőr, MLSZ masszőr licenc (2017)
Szilágyi Tamás 2006-ban végezte el az első masszőr tanfolyamot, azóta is képezi magát.
A Debreceni Labdarúgó Akadémián 2013. augusztus 1-jén kezdett el dolgozik, az utánpótlás és a DVSC-DEAC gyúrója volt. Három évvel később az első csapathoz került.
Az MLSZ masszőrlicencet 2017 decemberében végezte el.

Ferenczi János

Frida Ferenc

Dzsudzsák Balázs
Komoly erősítést jelenthet a Lokival három bajnoki címet szerző középpályás érkezése, aki csodálatos nemzetközi karriert tudhat maga mögött, Hollandiába, Oroszországban, Törökországban és az Egyesült Arab Emírségekben is futballozott. A labdarúgó a magyar válogatottban a legtöbb alkalommal pályára lépő (109) játékos.

Erdélyi Miklós
- Klubjai edzőként: DVSC utánpótlás (2009-2011), DVSC első csapat (2011-)
- Sikerei edzőként: bajnoki cím a DVSC-vel (2012), két Magyar Kupa-győzelem (2012, 2013)
Labdarúgó pályafutását Debrecenben kezdte, mind a serdülő, az ifi, és a felnőtt gárda tagja volt. Később leigazolta az MTK Hungária FC, majd alsóbb osztályú csapatokban próbálkozott (Százhalombatta, Kecskemét, Hévíz). Egy idő után ismét élvonalbeli együttesekhez (Budapest Honvéd FC, Lombard-Pápa TFC, Nyíregyháza Spartacus) került. Fél évet védett Angliában is, a 2010/2011-es őszi szezon folyamán a Szpari elsőszámú kapusa volt.
Másfél évig a DVSC-TEVA utánpótlásánál dolgozott kapusedzőként, majd 2011 januárjában felkérték, hogy az első keret szakmai munkáját segítse. Nagyon nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy ilyen fiatalon megbízták ezzel a feladattal az ország legjobb csapatánál.
Klubjai játékosként: DVSC utánpótlás csapatai, majd 1998-1999 első keret. MTK (1999-2004), Százhalombatta (2000), Kecskeméti TE (2000-2001), Hévíz FC (2001-2002), Budapest Honvéd (2004-2005), Lombard Pápa (2005-2006), Nyíregyháza (2006-2010)

Dombi Tibor
Született: 1973.11.11., Püspökladány
Klubjai játékosként: DVSC (1991-1999), Eintracht Frankfurt (1999-2000), DVSC (2000), FC Utrecht (2000-2002), DVSC (2002-2014)
Sikerei játékosként: hétszeres magyar bajnok, ötszörös Magyar Kupa- és ötszörös Szuperkupa-győztes, Ligakupa-győztes (minden esetben a DVSC-vel), Zilahi-díj (2013), 35-szörös magyar válogatott
Klubjai edzőként: DVSC II (2014-2015), Debreceni Labdarúgó Akadémia (2015-)
A DVSC legendája, aki pályafutása során 437 mérkőzést játszott az NB I-ben, és mindegyiket a Loki színeiben, ezzel toronymagasan vezeti a klub szereplési örökrangsorát.
Annak idején hihetetlen sebességgel lett a lokisták egyik kedvence, pontosan olyan gyorsan, amint ahogy faképnél hagyta az őt lefogni igyekvő védőket. Híres volt arról is, hogy rengeteg tizenegyest harcolt ki.
Gyerekként egyébként atletizált, sőt birkózott is. Tízévesen kötött ki végleg a labdarúgás mellett, akkor igazolta le a Bocskai. Tizenhét éves volt, amikor szerződtette a DVSC. Két esztendőt húzott le a második ligában, aztán 1993-ban Garamvölgyi Lajos vezetésével feljutottak a piros-fehérek az elitbe. Tagja volt az 1999-ben Magyar Kupát nyert csapatnak, majd még abban az évben Frankfurtba igazolt. Egy év múlva visszatért pár hónapra Debrecenbe, utána a holland Utrecht csapatához vezetett az útja, de 2002 őszén ismét visszatért a cívisvárosba, amelyet azóta sem hagyott el.
Az olimpiai válogatott tagjaként ott volt 1996-ban az atlantai játékokon. Később 35-ször hívták meg a felnőtt keretbe.
2014 nyarán hagyott fel az aktív futballal, pályaedző lett a második csapatnál, de emellett játszott is az NB III-ban. Nem sokkal később a Debreceni Labdarúgó Akadémiára került edzőnek. 2019-ben tette le az UEFA A licencet.
Híres arról, hogy mind a mai napig rendszeresen sportol, a futás az élete, számtalan maratonversenyen vesz részt, mert szereti a kihívásokat.
Jelenleg az első csapat pályaedzője, melyről így nyilatkozott: Amikor megszereztem az edzősködéshez szükséges papírokat, csak abban gondolkoztam, hogy a DVSC kötelékében maradok. Játékosként természetesen nekem is volt egy edzői ideálom, és ismerem magam annyira, hogy nem lennék alkalmas erre a feladatra. Pályaedzőnek viszont jónak tartom magam, mondhatni, a szakmám csúcsát értem el azzal, hogy most a DVSC-nél dolgozhatok ebben a munkakörben.
