Zsóri Dániel valóban Fehérvárra kerülhet, de csak 2020-tól – állítja Szima Gábor, a Debreceni VSC elnöke. A csalódást okozó légiósokról, a keret kialakításánál lefektetett szabályokról, a magyar tehetségek szerepeltetéséről, a kupaesélyekről, Herczeg András jövőjéről, valamint a klub esetleges eladásáról is beszélt a Nemzeti Sportnak adott interjúban a tulajdonos-klubvezető.
– Elégedett a bajnoki bronzéremmel és a Magyar Kupa-elődöntővel?
– Mondhatjuk, hogy elégedettséget érzek, ám hozzá kell tennem, hogy az előző idényben is bejutottunk a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé, a harmadik helyről pedig az utolsó fordulóban maradtunk le – mondta a lapunknak adott exkluzív interjúban Szima Gábor, a DVSC elnöke. – A mögöttünk hagyott bajnokságban viszont hét ponttal többet szereztünk, ami elsősorban annak köszönhető, hogy erősebb kerettel vágtunk neki az idénynek. A tavaly nyáron szerződtetett Haris Attila, Pávkovics Bence, Szécsi Márk trió beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és az is sokat számított, hogy a fiatal, tapasztalatlan játékosok egy esztendővel érettebbé váltak. Igaz, érzésem szerint tíz pont így is bennünk maradt.
– Azt a tíz pontot mikor hullajtotta el a Debrecen?
– Ha végignézünk az eredményeinken, láthatjuk, hogy a kiesőjelöltek ellen gyengén szerepeltünk, azokon a meccseken gyakran alulmaradtunk. A bajnok Ferencváros ellen egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség a mérlegünk, s az élmezőny többi csapata ellen is szoros meccseket játszottunk.
– A pályán mutatott játékkal elégedett volt?
– Összességében jól teljesítettek a játékosok. Többnyire motiváltan léptek pályára, szervezetten és taktikusan futballoztak. Azt viszont tényleg sajnálom, hogy néha éppen a veszélyzónában lévő együttesek ellen játszottunk halványabban, és gyengén futballozva veszítettünk.
– Az eredményeket helyi kötődésű magyar fiatalokra építve érték el, és feltűnő, hogy Leonel Pontes távozása után jelentősen átalakult a keret. Az akkori légiósdömpinghez képest mostanra csupán egy külföldi maradt az első csapatban. A portugál szakvezetőnél látott gyenge eredmények miatt döntött úgy, hogy koncepciót vált?
– Azért kiemelném, hogy nem számít újdonságnak a mostani koncepció. Tizennyolc esztendeje vagyok a klub többségi tulajdonosa, tizenhét és fél éve az elnöke, és ezalatt az első csapatban mindig ötven százalék körül vagy afölött mozgott a saját nevelésű játékosok aránya. Nem véletlen, hogy a mostani keret hatvannyolc százaléka Debrecenben nevelkedett, és jelenleg csak egy légióst foglalkoztatunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bezárjuk a kaput a külföldiek előtt, de a szabályt felállítottuk: legfeljebb négy légiós kaphat helyet az első csapat keretében. A kakukktojást valóban az az idény jelentette, amikor Leonel Pontes ült a kispadon. Akkor tizenkét külföldi ücsörgött az öltözőben, és miközben a kiesés szélére sodródtunk, a portugál vezetőedző a tizenharmadik szerződtetését tervezte – ekkor menesztettük. Egyfajta kísérletként tekintettünk arra az idényre, látni akartuk, mire megyünk, ha szabad kezet adunk a magasabb futballkultúrából érkező szakvezetőnek. Nos, majdnem elbúcsúztunk az első osztálytól. Miután távozott, elhatároztam, hogy visszatérünk a gyökereinkhez. Azóta eltelt két idény, és az említett előzmények után mindenki sikerként éli meg a bronzérmet és a Magyar Kupa-elődöntőt.
– Üzenetértékű, hogy mostanra egy légiós maradt a keretben?
– Érzésem szerint több hazai klubnak kellene a magyar fiatalokra építenie. Ehhez a klubvezetők és a tulajdonosok határozottsága szükséges, mert a vezetőedzők kevésbé hisznek a tehetségekben. A szakvezetők rövid távon gondolkodnak, a nekik jutó néhány évben azonnali eredményeket akarnak, és a kész játékosokban bíznak. A többség nem az építkezés híve. Ezért a hosszú távú stratégia kialakítása a klubvezetők feladata lenne. Állítom, vannak tehetséges fiatalok, ígéretes labdarúgók kerülnek ki az akadémiákról, de ha nem kapnak lehetőséget, megrekednek a fejlődésben.
– Ezek szerint Debrecenben továbbra is a magyar fiataloké a jövő?
– Ez marad a hosszú távú koncepciónk. A mostani átigazolási időszakban olyan magyar fiatalokkal szeretnék erősíteni, akik az NB II-ben játszanak vagy külföldön szerepelnek, de nem sikerült nekik az áttörés. Emellett a saját utánpótlásunkat is figyeljük, és legfeljebb két légiós érkezhet.
A PROFIT MIATT SENKI SE VEGYEN KLUBOT
– Mennyire szülte a kényszer a mostani irányelvet? Ha több pénzből gazdálkodna a klub és válogathatna a huszonhét-huszonnyolc esztendős, kész labdarúgók közül, akkor…
– Annyira azért nem vagyunk szegények, hogy ne tudnánk négy-öt középszerű légióst szerződtetni. Ám ha korábban Pontes úr és az általa hozott külföldi játékosok megkapták az esélyt, a magyar fiataloknak is jár a lehetőség a bizonyításra.
– Mekkora a Debrecen költségvetése?
– Nagyjából egymilliárd-háromszázmillió forintból gazdálkodunk. Ez az első és a második csapat költségvetése, az akadémia ettől függetlenül működik.
– Hosszú távon lehet az ennél jóval több pénzből gazdálkodó Ferencváros, Mol Vidi kettőssel harcolni a bajnoki címért?
– Amikor négy évvel ezelőtt birtokba vettük az új arénánkat, úgy fogalmaztam, hogy a Nagyerdei Stadion, valamint a labdarúgó-akadémia átadásával a debreceni futball már két lábon áll – a harmadik lábat a költségvetésünk növekedése jelentené. Sajnos az imént említett összeg azóta sem gyarapodott. Egyetlen idényben fordult elő, hogy majdnem félmilliárd forinttal többet költöttünk, amikor a Balogh Norbertért kapott hatszázmillió forintot visszaforgattuk az első csapatba – ez abban az idényben történt, amikor majdnem kiestünk.
– Lát esélyt a költségvetés növekedésére?
– Örülnék neki, de ez csak akkor valósulhat meg, ha helyi vállalkozók szerepet vállalnának a klub működtetésében. Sajnos az utóbbi évek tapasztalatai alapján erre kevés esélyt látok. Márpedig a helyi befektetők anyagi segítsége nélkül nehéz lesz a bajnoki címért versenyezni és talpon maradni a nemzetközi porondon. Egy másik opcióként esetleg felbukkanhatna egy multimilliárdos, aki egymaga megtízszerezi a költségvetésünket. Az Európa-liga selejtezőjében ugyanis kaphatunk olyan ellenfelet, amely a mi büdzsénk tíz-, húsz- vagy akár harmincszorosából gazdálkodik.
– A vállalkozók a piacról élnek, vélhetően csábítóbb lenne nekik a labdarúgás, ha a befektetett pénz némi profitot termelne. Lehet nyereségesen működtetni labdarúgóklubot Magyarországon?
– Erre csak akkor látok esélyt, ha a csapat bejut a Bajnokok Ligája csoportkörébe és közben jelentős összegért értékesít néhány labdarúgót. Egyébként lehetetlen. Az elnöki ciklusom alatt egyszer fordult elő, hogy a Debreceni Futball Szervező Zrt. osztalékot fizetett tulajdonosainak, a BL-főtábla esztendejében. Futballvállalkozás Magyarországon nem hoz profitot. Aki a nyereség miatt akar magának klubot vásárolni, inkább másba fektesse a pénzét.
– A transfermarkt.de 6.9 millió euróra becsüli a DVSC keretének értékét. Ennek tükrében mit vár az Európa-liga selejtezőjétől?
– Azért nem mérvadó ez a becslés, mert a csapatunkban több olyan játékost találunk, aki pályafutása elején jár. Nekik értelemszerűen alacsonyabb a piaci értékük. Hogy konkrét példát említsek: amikor két évvel ezelőtt Varga Kevin a kölcsönszerződése lejárta után visszatért hozzánk Cigándról, ötvenezer euróra becsülték az értékét. Most ötszázezer euróra taksálják.
– Lehet, hogy néhány év múlva a fiatalok értékesebbé válnak, ám az El-selejtezőben most nyáron kell helytállniuk.
– Alkalmasnak a tartom a keretet arra, hogy megállja a helyét a nemzetközi porondon. Nyilván nem mindegy, milyen ellenfelet kapunk, és szintén lényeges, hogy nyár közepére a lehető legjobb formába hozzuk a játékosokat. Emellett szeretnénk, hogy az új igazolásaink már a csapattal kezdjék el a felkészülést.
ZSÓRI DÁNIEL VALÓBAN FEHÉRVÁRRA KERÜLHET – DE NEM MOST
– Mit lehet tudni a távozó játékosokról? Úgy értesültünk, hogy Zsóri Dániel a Mol Vidihez szerződik.
– Lehetséges, hogy Zsóri Dániel kétezerhúsztól a Mol Vidi játékosa lesz, ám az biztos, hogy a következő idényben a Debrecent erősíti. Bódi Ádám jövőjével kapcsolatban ugyanakkor akadnak kérdőjelek. Örülnénk, ha maradna, egyetlen csapatnak sem kínálgatjuk, de a középpályásunk szeretne külföldre szerződni. Ami az eddigi változásokat illeti, a négy távozó légiós közül a mögöttünk hagyott bajnokságban egyikük sem számított meghatározó játékosnak, reményeim szerint a nyár hátralévő részében is megtartjuk az értékeinket.
– Pedig növelhetné a bevételt, ha eladná a legtehetségesebb fiatalokat. Meglehet, utána csak a hetedik helyért küzdene az együttes, a klubkassza viszont gyarapodna.
– Sohasem ajánlgattuk a labdarúgóinkat, a jó szereplés révén figyeltek fel rájuk. Most is akadnak érdeklődők, de szeretnénk megtartani a kulcsjátékosainkat.
– A következő idényben is Herczeg András lesz a vezetőedző?
– Ez kizárólag rajta múlik. Neki kell eldöntenie, hogy folytatja-e, a munkát, hogy szeretne-e még egy idényt a kispadon ülni, és egyszerre felelni az első csapatért, valamint az akadémián zajló képzésért. Felvetődött, hogy a jövőben a két feladatot különválasztjuk. Napokon belül eldől, hogy Herczeg András marad-e az első csapat és az akadémia szakmai vezetője.
– Nehéz vagy hálás szerep most klubtulajdonosnak lenni Magyarországon?
– Az állandó nyomás miatt sohasem egyszerű feladat a vezetői székben ülni. Amikor két évvel ezelőtt, a Pontes-éra után úgy döntöttem, hogy ismét a magyar fiataloknak adunk lehetőséget, nem arattam osztatlan sikert az ötletemmel. Sokan a kiesést emlegették, és ha nem válik be az általam javasolt koncepció, a rossz szereplésért engem tettek volna felelőssé. Nem a vezetőedzőt támadták volna, hanem az elnököt, aki gyenge keretet alakított ki, képzetlen játékosokkal. Abban az esetben mindenki elfelejtette volna a múltat, a korábbi Bajnokok Ligája- és Európa-liga-főtáblás szereplést, a bajnoki címeket. Kizárólag Szima Gábort hibáztatták volna.
Babják Bence
Egy forintért vihetik a klubot
A Debrecennel kapcsolatban időről időre felröppennek, majd elülnek a klub eladásáról szóló pletykák. Adódik a kérdés: mekkora a valóságalapja ezeknek a híreknek?
„Az évek során akadtak érdeklődők, de csak ismételni tudom önmagam: ha a debreceni vállalkozók elég erőt éreznek magukban, hogy tulajdonossá lépjenek elő, és a nevüket, valamint arcukat adják a klub irányításához, egy forintért átadom a tulajdonrészem – mondta Szima Gábor. – Ha külföldi vevő jelentkezne, alaposabban utánajárnék, hogy milyen szándékai vannak az egyesülettel. Ám ha helyi vállalkozók fognának össze és úgy éreznék, hogy magasabb költségvetéssel és jobban vezetnék a klubot, átadnám nekik a lehetőséget. Ha szükség van rám, maradok és legjobb tudásom szerint segítek, de azt is elfogadom, ha nem tartanak rám igényt. Ám ameddig nem érkezik új tulajdonos, mindenkinek el kell fogadnia, hogy a klubnál az én irányításommal zajlanak a hétköznapok.”
Nemzeti Sport
