Impozáns koreográfiával köszöntötték a rendezők a Diósgyőr 110. születésnapját. Egy 13 éves kisfiú énekelte el a DVTK himnuszát, fekete lóval vitték körbe a klub zászlaját, a pálya közepén pedig a ’70-es-’80-as évek legendás játékosait – Verébet, Tatárt, Oláht és a többieket – köszöntötték vastapssal. A DVTK pedig jubileumi, egyedi, ünnepi mezben lépett a játéktérre.  Vezetőedzőnk, a Borsodból hozzánk került diósgyőri legenda, Vitelki Zoltán pedig kis szorongással, de egészséges önbizalommal várta a küzdelmet, hogy egykori csapata ellen bebizonyítsa, mégis lehet valaki próféta a hazájában. A Lokiban Bényei letöltötte egymeccses büntetését, és visszafoglalta helyét a védelem jobb oldalán. Bódi és a korábban Lokit is erősítő Brkovics vártak a pénzfeldobásra.

A fagypont körüli hőmérsékleten mindössze négy perc elteltével ráfagyott a mosoly a debreceni drukkerek ajkára, amikor a házigazdák gyorsan megszerezték a vezetést. Balról laposan belőtt labdát Ivanovski két debreceni védőt megelőzve hamarabb ért el, és a háló közepébe lőtt 8 méterről. 1-0.

Két perc múlva ismét zavar támadt a mieink védelmében, Kinyik sárga lapot „érdemlően” állította meg Rui Pedrót a 16-os előtt, de a szabadrúgás nem jelentett veszélyt a kapunkra. Csapatunk hamar felvette a meccs ritmusát, ami meg is hozta az eredményt.

A 13. percben gyönyörű debreceni akciónak tapsolhattak Miskolcra szép számmal átrándult szurkolóink. Szécsi jobbra szöktette Bódit, akinek beadását Adeniji 10 méterről küldte a hálóba, hatodik bajnoki gólját szerezve. 1-1.

Nagyon beindult együttesünk, amely újabb három perc elteltével fordított az eredményen. Bódi balról, 25 méterről beívelt szabadrúgásánál a hazai kapus, Danilovics kiejtette a labdát, amely egy meglepett védő fejéről Kinyik elé esett, aki hat méterről, fordulásból ballal, a háló közepébe lőtt! 1-2.

Nagy akarattal, elszántan játszott csapatunk, élvezetes, jó iramú mérkőzést, férfias küzdelmet láthattak a nézők, és egyre idegesebb Diósgyőrt, amelyből Vági Varga buktatása után inkább a játékvezetővel való farkasszemezés miatt kapott sárga lapot, mintsem szabálytalanságáért.   Több alkalommal is jókora zavart keltettek Szécsiék a hazai védelemben, különösen Danilovics volt bizonytalan. Jellemző volt a két együttes önbizalmára az az eset, amikor a kapus kiejtette a Ferenczi által meglőtt labdát, amelyet Adeniji két mélázó hazai védőt megelőzve még az alapvonal előtt megszerzett, és szöglet lett belőle. Önfeláldozóan futballoztak a mieink, ha kellett keményen közbeléptek, vagy berepültek, jogosan megőrizve előnyünket a szünetig, úgy, hogy az utolsó percekben Márkvárt gólhelyzetben nem tudta átvenni a labdát, végül Kosicky bravúrosan vetődve mentett szögletre a jobb kapufánál.

A 2. félidőben sem hagyott alább az iram. Nagy vehemenciával vetettük magunkat a küzdelembe, az elemében lévő Adeniji 16 méteres lövése süvített el a kapufa tövénél. Mindkét oldalon sokasodtak a sárga lapok a küzdelem hevességét igazolva. A noteszből nagy kedvvel játszó csapatkapitányunk sem maradt ki egy buktatás miatt, Szécsi pedig időhúzó szándékkal akadályozott meg egy szabadrúgás elvégzését. A hazai közönség a legutóbb Puskás Akadémiának csereként gólt lőtt Molnárt bekövetelte a csapatba, nálunk pedig Szécsi helyett lépett pályára Garba, majd Milunovic is lehetőséget kapott. A mieink határozottabbak voltak, de a diósgyőriek is nagyon akartak, talán túlzottan is, aminek jeleként Vági még a stadionból is majdnem kirúgta a labdát. Bényei helyett a fiatal és tehetséges Baráth Péter is alkalmat kapott képességei bizonyítására, az utolsó negyedórára, amelyet leginkább az öldöklő küzdelemből adódó egyre több pontatlanság jellemzett mindkét oldalon. Bódi kapitány 4. szabadrúgását Danilovics ölre fogta.

Trükköztek a játékosok, Varga Kevin fenékkel állította meg ellenfelét, Brkovics meg az ötösnél a „nagy halált” is eljátszotta. A Loki – mint ahogy tavasszal megszoktuk tőle – igyekezett minél többször és minél tovább az ellenfél térfelén tartani a labdát kiválóan. Röviddel a vége előtt meghűlt bennünk a vér, amikor Kortes fejbe rúgta a fejjel menteni igyekvő Kinyiket, akit hordágyon kellett levinni! A 87. perctől tíz emberrel kellett harcolni az előny megtartásáért, amelyet önfeláldozóan küzdő játékosaink teljesítettek.

A szombat estig tavasszal veretlen két együttes közül a DVSC maximálisan rászolgát a győzelemre, a rendkívül értékes három pont megszerzésére, amelyért dicséretet érdemel. Ezzel a sikerrel Vitelki Zoltán gárdája nemcsak elrontotta a jubileumukat ünneplő házigazdák hangulatát, hanem helyet is cserélt a borsodiakkal.

A Diósgyőr otthonában vendégszerepelt együttesünk az OTP Bank Liga 14. fordulójában. Az első komolyabb helyzet a DVSC előtt alakult ki: a 9. percben Tőzsér bal oldalról ívelte a labdát középre, a berobbanó Könyves Norbert a jobbösszekötő helyéről fölé lőtt. Négy perccel később pedig éppen Könyves passzolt csapatkapitányukhoz, akinek lövése egy védőről szögletre pattant. A Diósgyőr kontrákkal próbálkozott, de nem jelentett veszélyt a kapunkra. Közel félóra után változott a játék képe, kezdeményezőbb lett a hazai alakulat, ugyanakkor nagy lehetősége továbbra sem volt. A 33. percben ismét a mieink veszélyeztettek: Varga Kevin passzát Haris 14 méterről, balról fölé lőtte. A 38. percben aztán vezetést szerzett a Diósgyőr: Hasani jó 20 méterről csavart a kapuba.

A második félidőből kilenc perc telt el, amikor nagy helyzetbe került a Loki, Tőzsér Dániel 17 méterről, középről alig lőtt mellé. Többet birtokoltuk a labdát, de időnként a Diósgyőr is meg-megvillant. A 76. percben hatalmas Loki-helyzet maradt ki: Szécsi passzát Bódi közvetlen közelről próbálta a kapuba kotorni, Brkovics az utolsó pillanatban szabadított fel. A 83. percben Tajti előtt adódott lehetőség, de 16 méterről a léc fölé lőtt. Az utolsó néhány percben is akadtak lehetőségek, ám több gól már nem született.

Az idei utolsó mérkőzését a DVTK ellen vívta a DVSC. A Mezőkövesden rendezett keleti rangadót a Loki már biztos őszi harmadikként várta, ami – a kezdeti nehézségek után – egy kiváló helyezés. A mieink mindenképpen győztesen szerették volna zárni az őszi szezont, de sajnos nem alakult jól számunkra a mérkőzés…

Nagy Sándor – aki az eddigi összes NB I-es mérkőzést végig védte – sérülés miatt ezúttal nem állhatott a szakmai stáb rendelkezésére, helyére Novota János került, aki pályafutása első magyar élvonalbeli meccsén őrizte a kaput, ugyanakkor az eddigi három Magyar Kupa-találkozón az ő nevével kezdődött az összeállítás.

A 11. percben megszerezte a vezetést a hazai alakulat: egy bal oldali bedobás után a 16-oson belül pattogó labda Ugrai elé került, aki kapásból a kapuba lőtt. Hat perccel később növelte előnyét a DVTK, ezúttal egy szabadrúgást Karan csúsztatott hét méterről a bal alsóba. A gyorsan szerzett két gól fellelkesítette a borsodiakat, akik nagy elánnal futballoztak, helyzeteik is voltak, mi pedig kontrázni próbáltunk. Éppen egy ilyen gyors ellentámadás végén harcoltunk ki egy szögletet, amit Tőzsér Dániel szépen csavart a kapu elé, Takács Tamás lábáról pedig a hálóba került a labda. Szépített tehát a Loki, és ezzel sikerült megfékezni a Diósgyőr lendületét. Sajnos azonban nehéz helyzetbe került csapatunk, ugyanis a félidő lefújása után összeszólalkozott Ugrai és Jovanovic, játékosunk meglökte a DVTK futballistáját, emiatt a játékvezető kiállította.

Emberhátrányban kezdte tehát a második játékrészt a Loki. Herczeg András próbálta stabilizálni a csapatot, és Varga Kevin helyére Ioan Filip érkezett, akinek majdnem sikerült egyenlítenie, de a Bóditól kapott labdát a bal kapufa mellé lőtte. Nem tűnt úgy, mintha eggyel kevesebben lennénk, bátran felvállaltuk a támadásokat, helyzeteket dolgoztunk ki, sorra rúgtuk a szögleteket. A hazaiak is meg-megvillantak időnként, a 64. percben például Karan lövése alig ment mellé, majd Ugrai löketét védte Novota. A 74. percben óriási egyenlítési lehetőség adódott a Loki előtt, Ferenczi lövése azonban a jobb kapufáról pattant vissza. Kár volt érte, mert utána egy kontra végén növelte előnyét a Diósgyőr. Ekkor sem adtuk fel, támadtunk tovább, Ferenczi ismét hatalmas helyzetbe került, ezúttal Antal védett, majd büntetőt harcoltunk ki, amit Tőzsér Dániel magabiztosan értékesített! Ezután beszorítottuk a borsodiakat, újabb helyzeteket dolgoztunk ki, de egyenlíteni már nem sikerült. Mindent elmond, hogy a Diósgyőr az utolsó tíz percben már nagyon húzta az időt. Hatalmas küzdelemben maradt alul csapatunk. A végén Ferenczit is kiállította a játékvezető második sárga lap után.

Az utolsó fordulójához érkezett az OTP Bank Liga 2016/2017-es kiírása. A mieink abban a reményben léptek pályára a Diósgyőr ellen, hogy sikerül kiharcolni a bennmaradást. A Mezőkövesden rendezett találkozón mindkét csapaton nagy volt a nyomás, hiszen a borsodiak ugyanúgy a kiesés ellen küzdöttek, és nem lehetett tudni, hogy a Paks-MTK bajnoki miként alakul (az utolsó előtti fővárosiaknak mindenképpen győzni kellett ahhoz, hogy megmaradjon a remény számukra).

A rangadóra már hét elején elfogyott minden belépő. A hazai és a vendégszektorok is megteltek, Debrecenből végül 480 drukker érkezett – bár nagyobb volt az igény – biztatni a csapatot.

Remekül kezdődött számunkra a mérkőzés, alig telt el nyolc perc, és vezetett csapatunk! Könyves Norbert mellel levette a labdát, majd fordulásból a bal alsó felé lőtt, Rados bravúrral védett, de a kipattanót az ötös jobb sarkánál érkező Jovanovic bevágta a léc alá! Öt perccel később Feltcher talált a kapuba, ezt azonban a játékvezető nem adta meg les miatt. A DVTK is próbálkozott, a 18. percben egy bal oldali szöglet után Nono a kapufát találta el, a 21. percben pedig Eperjesi 16 méterről alig lőtt fölé. A hazaiak küzdöttek az életükért, nagy elánnal támadtak. A 35. percben kidőlt a védelmünk egyik oszlopos tagja, Dusan Brkovics, aki megsérült, helyére Szatmári Csaba érkezett, aki aztán főszereplővé vált a félidő hosszabbításában, ugyanis Tőzsér szabadrúgása után a kapuba fejelt, így kétgólos előnnyel mehettünk szünetre.

A folytatásban a borsodiak próbáltak támadni, helyzeteket kialakítani, de a védelmünk jól látta el feladatát, így ritkán került veszélybe a kapunk. A 70. percben azonban majdnem szépített a Diósgyőr, Ugrai 7 méterről lőtt a kapu mellé, majd jött egy gyors ellentámadás, amelynek végén Jovanovic a jobb kapufát találta el! A DVTK támadott, a Loki pedig kontrázott, mindkettőbe benne volt a veszély, élvezetes volt a mérkőzés.

A 81. percben pedig eldőlt! Tőzsér cselezett ki egy hazai játékost, a szélen felfutó Jovanovichoz passzolt, aki középre adott, Könyves pedig közelről a hálóba lőtt. A végén még beállt egy saját nevelésű játékosunk, Nagy Kevin, aki pályafutása első NB I-es mérkőzésén lépett pályára.

A DVTK szépíteni tudott, de a DVSC 3-1-re megnyerte a mérkőzést, és mivel az MTK nem tudott nyerni Pakson, így a Diósgyőr is bennmaradt, vagyis mindkét csapat ünnepelhetett Mezőkövesden!

A bajnokságban az utolsó előtti helyen álló, eddig egy győzelmet és három vereséget elszenvedő Diósgyőr ellen lépett pályára a DVSC-TEVA Miskolcon, az OTP Bank Liga 5. fordulójában. Mindkét csapat javításra készült.

Az első fél óra nem volt igazán eseménydús. A Loki többet birtokolta a labdát, de többnyire a középpályán folyt a küzdelem, helyzetek nem alakultak ki egyik oldalon sem. A 39. percben adódott az első lehetőség, méghozzá a Loki előtt. Kulcsár a 16-oson belül kicselezte a hazaiak védőjét, majd az ötös jobb sarkánál lőtt, de Lipták becsúszva kivágta a labdát az utolsó pillanatban. A 41. percben Balogh Norbert maradt le Mihelic labdájáról, majd a hazaiak is megvillantak, Egerszegi 17-ről alig lőtt a jobb alsó mellé, a szünet előtt közvetlenül pedig Barczi lőtt Radosevicbe.

A második félidő remekül kezdődött számunkra, hiszen megszereztük a vezetést! Korhut szöglete után Zsidai csúsztatta meg a labdát, Máté Péter pedig négy méterről a hálóba bólintott. Ezután is a DVSC-TEVA dominált, több ígéretes támadást is vezettünk, és az egyiket a 63. percben góllal fejeztünk be: Szécsi Márk adott be jobb oldalról, Balogh Norbert a védő szorításában az ötösről lőtt a kapu bal sarkába. A 71. percben a csereként beállt Sidibe első labdaérintéséből majdnem gólt szerzett, de lövését szögletre mentették a hazaiak. A 78. percben Balogh Norbert a lécet találta el. Három minutummal később a hazaiak először kerültek helyzetbe a második félidőben, de Radosevic védett. Ezt az egy momentumot leszámítva a DVTK nem jelentett veszélyt a kapunkra, a Loki sikere teljesen megérdemelt.

A jó formában lévő, veretlen Diósgyőr otthonában vendégszerepelt a DVSC-TEVA az OTP Bank Liga 6. fordulójában. A borsodi piros-fehérek eddigi öt bajnoki mérkőzésükből négyet megnyertek, egyszer pedig ikszeltek, vagyis eléggé lendületben vannak.

Ennek ellenére az első félidőben a Loki dominált. Már az elején helyzetbe kerültünk, Sidibe lövését azonban fogta Antal. Közben erőteljesen rákezdett az eső, kérdés volt, mennyire befolyásolja majd a játékot, de a jelek szerint labdarúgóinkat nem zavarta az égi áldás. Vadnai távoli lövése centikkel kerülte el a kaput, a középpályás később fejjel próbálkozott a Bóditól kapott labdával, de fölé ment. Sokkal lendületesebben futballoztunk, mint a Diósgyőr, és a 31. percben a vezetést is megszereztük: Korhut Mihály adott be bal oldalról, Seydi pedig a kapuba bólintott. Pár perccel később majdnem kettővel mentünk, Zsidai távoli lövése alig kerülte el a kaput.

A szünet után ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Két perc alatt három szögletet végeztünk el, mindegyik veszélyesnek bizonyult. Egyre keményebbé vált a küzdelem, hol szabálytalanság, hol kakaskodás miatt állt a játék. A hazaiak próbálkoztak ugyan, de nem hagytuk kibontakozni őket, így szinte semmilyen veszélyt nem jelentettek. A 77. percben azonban, amikor a diósgyőriek kapura lőttek, Zsidai véletlenül kézzel ért a labdába, amiért sárgát kapott, és mivel már volt neki, ezért kiállították. Az utolsó szűk negyedórát tíz emberrel játszottuk. Ennek ellenére a 83. percben Kulcsár révén majdnem sikerült növelni az előnyt, de kimaradt a helyzet, a másik oldalon ellenben egy beívelés után Griffiths bólintott a hálóba, egyenlített ezzel a Diósgyőr. A hazaiak megnyomták az utolsó néhány percet, Novakovicsnak többször is védenie kellett, egyszer kapufát is rúgtak a borsodiak. Végül maradt az 1-1, pedig győzelmet érdemeltünk volna.

Az OTP Bank Liga 18. fordulójának záró mérkőzése egy igazi keleti rangadó volt, hiszen az éllovas DVSC-TEVA a negyedik Diósgyőr otthonába látogatott. A szurkolók részéről mindkét oldalon nagy volt az érdeklődés a találkozó iránt, a hazai lelátók szinte megteltek, és a vendégszektorban is mintegy félezren lehettek. A kezdő sípszó előtt a fiatalon elhunyt diósgyőri kapusra, Rakaczki Bencére emlékeztek.

Támadólag lépett fel mindkét csapat, nyoma sem volt az óvatosságnak. A 13. percben Rene Mihelic szenzációs szabadrúgását Rajics hatalmas bravúrral védte. A 15. percben azonban a hazaiak kapusa már tehetetlen volt, amikor egy gyors debreceni akció végén Kulcsár Tamás jobb oldalról a középen érkező Dalibor Volashoz passzolt, aki 12 méterről lőtt a kapuba. Hamar jött a válasz: egy hatalmas bedobás után Futács kotorta hálóba a labdát. Ezután Mihelic újabb jól elvégzett szabadrúgását ismét hárította Rajics. Elképesztő volt az iram, mindkét csapat hatalmast küzdött. A 26. Szakály Péter jobb oldali beadása után Dalibor Volas két védő között felugorva fejelt kapura, alig ment mellé, majd Kulcsár került nagy helyzetbe, de nem tudta Rajics mellett elrúgni a labdát. A nagy küzdelemben a két oldalon nem volt ritka az egy-egy keményebb belépő. A félidő végén Abdouraman sokadik szabálytalansága után megkapta második sárga lapját.

Emberelőnyben kezdhettük tehát a második félidőt, és nagy mezőnyfölényben is futballoztunk. Teljesen visszaálltak a hazaiak, akik csak ritkán kerültek a kapunk közelébe. A játék teljesen áttevődött a DVTK tizenhatosának közelébe, a borsodiak a védekezésre rendezkedtek be, emiatt nehezen tudtunk helyzetet kialakítani. Még egy utolsó nagy rohamra indultunk, a Diósgyőr igen nehéz perceket élt a hajrában, mert állandó veszélyben volt a kapuja, de végül kihúzta a meccs végéig.