Csodálatos jubileumhoz érkezett középpályásunk, Bódi Ádám, aki a Zalaegerszeg elleni bajnokin a 300. alkalommal lépett pályára a DVSC-ben (NB I., NB II.). A Lokival 2012-ben veretlenül nyert bajnokságot, majd a mi játékosunként bemutatkozott a magyar nemzeti felnőttválogatottban is. A háromszoros magyar bajnok, háromszoros kupagyőztes, kétszeres Szuperkupa-győztes, egyszeres Ligakupa-győztes, bajnoki bronzérmes, és végül, de nem utolsó sorban a 2019-es esztendő Zilahi-díjas futballistával beszélgettünk.
– Nagyon megtisztelő, hogy ilyen sok meccsen játszhattam ebben a nagy múltú debreceni klubban. Amikor gyerekként elkezdtem focizni, meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer bekerülök a Loki NB I-es szereplési örökrangsorába, az pedig nem kis dolog, hogy ezen a listán a ZTE elleni meccs után megelőztem Mészáros Norbertet is. Az elmúlt időben kezdtem el jobban követni ezt a statisztikát, ami nagyon büszkévé tesz. A klubbal ez egy hosszú, közös út, melyben szép sikereket értünk el. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de bízom benne, hogy sok összecsapással tudom még gyarapítani ezt a számot.
Bódi Ádám 2010. májusában, egy Vasas elleni bajnokin mutatkozott be a DVSC felnőttcsapatában, a 3-0-s debreceni győzelemmel végződött találkozón pedig mind a kilencven percet a pályán töltötte.
– Herczeg András volt a csapat vezetőedzője, aki fiatal koromban sokat foglalkozott velem játékosként és emberileg egyaránt, de szeretném megemlíteni két korábbi edzőmet, Kolozsi Sándort és Sándor Csabát is, akiknek szintén rengeteget köszönhetek. A meccs hetében Bandi bácsi óvatosan már jelezte felém, hogy valószínűleg kezdőként számít rám. Hiába mondta, hogy ne izguljak, volt bennem némi félsz. Annak örültem, hogy végigjátszottam a találkozót, de az én mércém szerint nem nyújtottam olyan jó teljesítményt. Hatalmas élmény volt az Oláh Gábor utcai stadionban pályára lépni, ráadásul többségében ezt telt ház előtt tehettük meg. Néha visszasírom még azt a frenetikus hangulatot.
Mint korábban említetted, az NB I-es szereplési örökrangsorban megelőzted Mészáros Norbertet. Mi a véleményed arról, hogy a DVSC történetének egyik ikonikus alakjává váltál?
– Tényleg komoly dolog megelőzni Mészit, akivel rengeteg közös sikerben volt részünk. Dombi Tibit nem fogom beérni ebben a rangsorban, akkor 38-40 éves koromig kellene itt focizni, de a második helyre jó lenne odakerülni. Ez egy olyan cél, ami jól nézne ki a karrierem végén. Büszke vagyok, hogy debreceniként ennyi meccset tudtam eddig játszani a Lokiban.
Pályafutásod során nyilván számos jó játékossal futballoztál együtt. Ki volt, akivel a leginkább szerettél a pályán lenni?
– A külföldiek közül szeretném kiemelni Adamo Coulibalyt, aki a legjobb külföldi csatára volt a DVSC-nek, akivel játszhattam, valamint Selim Bouadlát, aki egy bal lábas, nagyon jó kvalitású irányító középpályás volt. Remek összhang volt köztünk, őt még most is elfogadnám a csapatban. Varga Józsival jó barátságot ápolok, együtt mentünk végig mindenen, és meg kell említsem Ferenczi Janit is, akivel gyerekkorunkban nagyon közel laktunk egymáshoz, és sokat fociztunk már a profi pályafutásunk előtt is. Nagy rangadókat vívtunk a játszótéren a lakótelep házai között. Szakály Peti egy nagyon jó ember, és nagyon jó csapatkapitánya volt a Lokinak, de megemlíteném még Mészáros Norbertet, Korhut Mihályt és Kulcsár Tamást egyaránt.
Külön kiemelendő, hogy Bódi Ádám a Loki NB I-es örök góllövőlistáján is jól szerepel, 45 találattal a 9. helyen áll. Középpályásunknak gratulálunk a jubileumhoz!
