Dankó Mihály lassan húsz éve foglalkozik a sérült játékosokkal. A csupa szív rehabilitációs edző mindig talál megoldást a labdarúgók kisebb-nagyobb problémáira, melynek köszönhetően sokszor idő előtt felépülnek a Loki-játékosok.
A szakember szerint a gyógyulás egyik legfontosabb eleme a kölcsönös bizalom, és az, hogy azonos hullámhosszra kerüljön az edző és a játékos. Dankó Mihályt a Csak a Loki! stábja kérdezte.
AZ U18-as magyar válogatott Svédország korosztályos csapata ellen játszott egy felkészülési mérkőzést csütörtökön Kecskeméten.
Nemzeti együttesünkben kezdőként kapott szerepet a Debreceni Labdarúgó Akadémai tehetséges védője, Lakatos Benjámin, aki egy félidőt töltött a pályán.
A mieink remek teljesítményt nyújtottak, hisz már az első negyvenöt percben háromgólos előnyre tettek szert, majd a második félidőben újabb három gólt szereztek, kialakítva ezzel a 6-0-s végeredményt.
HB
A DVSC-DLA tehetséges játékosa, Maruscsák Jan is a díjazottak között volt, az U17-es csapatból ő vehette át a legjobb játékosnak járó serleget és oklevelet. A játékos elmondta, a díj felelősséggel jár, továbbra is olyan teljesítményt kell nyújtania, amivel bizonyítja, nem véletlenül kapta meg.
– Az ünnepség előtti héten jelezte Zsolti bá (Joó Zsolt, az U17 edzője – szerk.), hogy legyünk ott a Nagyerdei Stadionban a Loki utolsó bajnoki mérkőzésén, mert szünetben a korosztályok legjobbjait díjazzák majd. Azt viszont nem árulta el, a csapatból ki fogja kapni, ez csak a félidő vége előtt derült ki – nyilatkozta Maruscsák Jan a debsport.com-nak. – Végignézve a stadionban, látva milyen sok szurkoló ül a lelátón, végigizgultam az egész első félidőt, hiszen ennyi ember előtt még soha nem szerepeltem. Semmihez nem hasonlítható érzés volt, mikor lementem a pályára, átvehettem Sándor Tamástól a serleget és a szurkolók tapsától kísérve körbesétálhattam a pályán. Már a tavalyi díjátadón, amikor Baráth Peti vehette át teljesen megérdemelten a serleget, ott motoszkált a fejemben, milyen jó lenne, ha egyszer én részesülhetnék ebben az elismerésben, de tudtam, ezt nem adják ingyen. Nagyon keményen meg kell dolgozni, olyan teljesítményt nyújtanom edzéseken, mérkőzéseken, hogy ott legyek a legjobbak között. Az elvégzett munkának meg lett az eredménye, idén én kaptam az elismerést, amire nagyon büszke vagyok, nagy lökést ad számomra a továbbiakban. Ez a díj egyfajta felelősséggel is jár, hiszen a jövőben is úgy kell dolgoznom, hogy bizonyítsam, nem véletlenül kaptam meg, szeretnék továbbra is olyan teljesítményt nyújtani, amivel kivívom edzőm bizalmát. Ukrajnából hét éve jöttem Magyarországra, egy tornán felfigyeltek rám a tarpai edzők, mondták, szeretnék, ha náluk folytatnám. Otthon mondtam szüleimnek, hogy mindenképp menni akarok, gyerek fejjel nagyon eltökélt voltam. Féltettek, de elengedtek, így kerültem Tarpára, majd négy év múlva a DLA-hoz. Ezt a döntésemet azóta sem bántam meg, jól érzem magam Debrecenben. A jelennel nem elégedhetek meg, dolgozok tovább, van még miben fejlődnöm, főleg a befejezéseknél kell hatékonyabbnak lennem, illetve a védekezésre nagyobb hangsúlyt fektetnem. Szeretnék idővel bemutatkozni a felnőttek között, és meghatározó tagja lenni a DVSC-nek. Nagyon sok embernek tartozok köszönettel, leginkább szüleimnek, akik nem gördítettek akadály az elé, hogy Magyarországon focizhassak, mindig mindenben támogatnak. Tarpai edzőimtől, Danku Lászlótól, Mitró Károlytól, Szilágyi Bertalantól, akadémiai trénereimtől Száraz Ádámtól, Garamvölgyi Pétertől, Szatmári Csabától, Dombi Tibortól, Kerekes Zsombortól, Joó Zsolttól rengeteget tanultam, az, hogy most itt tartok, nekik köszönhető. Mindenképp szeretném megemlíteni Fejér Anna és Duplinszky Ákos masszőröket, sok segítséget kaptam tőlük. A labdarúgás csapatjáték, az, hogy a legjobb játékosnak járó serleget én vehettem át, kellettek a társak, ez is csapatmunka eredménye. Köszönöm, fiúk!
A DVSC második csapata a múlt a héten, a Nyíradony felett aratott győzelemnek (8-0) köszönhetően bebiztosította első helyét a megye I-es bajnokságban, így a most szombaton 17 órától rendezendő hajdúnánási összecsapásnak már nincs tétje, ettől függetlenül mindenképpen egy sikerrel zárna a társaság.
Persze ezzel még nincs vége a megmérettetéseknek, hiszen a kis Lokira vár még egy rendkívül fontos osztályozó párharc, amelynek az NB III-as tagság a tétje. Az még nem dőlt el, hogy csapatunk ki ellen küzd majd a feljutásért, annyit lehet tudni: az első mérkőzést június 8-án vagy 9-én, míg a visszavágókat egy héttel később rendezik.
A végéhez ér Európa legszínvonalasabb kupacsatája, a Bajnokok Ligája, melynek szombat esti, madridi döntőjét két angol csapat, a Tottenham és a Liverpool vívja egymással.
A tavalyi döntő elképesztő hibákat és gólokat hozott a Real Madrid-Liverpool finálén, minden bizonnyal ezúttal is nagy izgalmak elé nézünk.
Ha nem szeretnél lemaradni a 21 órakor kezdődő összecsapásról, gyere a Nagyerdei Stadionnál található Red&White Sörözőbe, ahol hideg sörök mellett három óriáskivetítőn követheted majd az év meccsének pillanatait.
HB
Mint ismert, a hét elején a DVSC két védője, Pávkovics Bence és Ferenczi János is megkezdte a felkészülést a magyar válogatottal az Azerbajdzsán és Wales elleni Eb-selejtezőre. Az eddigi élményeiről belső védőnk, Pávkovics Bence beszélt, aki bízik benne, előnyére tudja majd fordítani a nemzeti együttesnél szerzett tapasztalatait.
– Kedd reggel egészségügyi tesztekkel kezdtünk, majd este egy ráhangoló tréningen vettünk részt, amelyen még a passzkoordináció és a játék volt előtérben. A szerda reggeli edzésen azonban már a kemény munkáé volt a főszerep. Marco Rossi szövetségi kapitány két csoportra szedte a társaságot. A védőket külön vette, és velünk foglalkozott, arra törekedett, hogy minél inkább megteremtse köztünk az összhangot. Jó iramú edzés volt, teljesen más ritmusban zajlott, mint azok a tréningek, amelyeken életem során eddig részt vettem, de ez természetes, hisz azok a labdarúgók vannak itt, akik a legjobbak az adott poszton. A külföldön futballozó játékosokra nagyobb intenzitás jellemző, emiatt sokkal nagyobb koncentrációt igényel minden egyes megmozdulás – fogalmazott a DVSC belső védője, Pávkovics Bence. – Bízom benne, hogy az itt eltöltött idő előnyömre válik, sokat tudok fejlődni, és kamatoztatni tudom majd a klubcsapatomban is. Jól érzem magam, mindenki nagyon normális és közvetlen, barátságos a légkör. Igaz, ez nem meglepetés, hisz profi játékosok között vagyok. Ráadásul több ismerős futballista is van a keretben, gondolok itt a jelenlegi csapattársamra, Ferenczi Janira, a volt csapattársamra, Zsótér Donátra, vagy épp Szoboszlai Dominikra, akit még az utánpótlás válogatottból ismerek, de Dzsudzsák Balázs is nagyon pozitívan és segítőkészen áll hozzánk.
HB
Zsóri Dániel valóban Fehérvárra kerülhet, de csak 2020-tól – állítja Szima Gábor, a Debreceni VSC elnöke. A csalódást okozó légiósokról, a keret kialakításánál lefektetett szabályokról, a magyar tehetségek szerepeltetéséről, a kupaesélyekről, Herczeg András jövőjéről, valamint a klub esetleges eladásáról is beszélt a Nemzeti Sportnak adott interjúban a tulajdonos-klubvezető.
– Elégedett a bajnoki bronzéremmel és a Magyar Kupa-elődöntővel?
– Mondhatjuk, hogy elégedettséget érzek, ám hozzá kell tennem, hogy az előző idényben is bejutottunk a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé, a harmadik helyről pedig az utolsó fordulóban maradtunk le – mondta a lapunknak adott exkluzív interjúban Szima Gábor, a DVSC elnöke. – A mögöttünk hagyott bajnokságban viszont hét ponttal többet szereztünk, ami elsősorban annak köszönhető, hogy erősebb kerettel vágtunk neki az idénynek. A tavaly nyáron szerződtetett Haris Attila, Pávkovics Bence, Szécsi Márk trió beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és az is sokat számított, hogy a fiatal, tapasztalatlan játékosok egy esztendővel érettebbé váltak. Igaz, érzésem szerint tíz pont így is bennünk maradt.
– Azt a tíz pontot mikor hullajtotta el a Debrecen?
– Ha végignézünk az eredményeinken, láthatjuk, hogy a kiesőjelöltek ellen gyengén szerepeltünk, azokon a meccseken gyakran alulmaradtunk. A bajnok Ferencváros ellen egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség a mérlegünk, s az élmezőny többi csapata ellen is szoros meccseket játszottunk.
– A pályán mutatott játékkal elégedett volt?
– Összességében jól teljesítettek a játékosok. Többnyire motiváltan léptek pályára, szervezetten és taktikusan futballoztak. Azt viszont tényleg sajnálom, hogy néha éppen a veszélyzónában lévő együttesek ellen játszottunk halványabban, és gyengén futballozva veszítettünk.
– Az eredményeket helyi kötődésű magyar fiatalokra építve érték el, és feltűnő, hogy Leonel Pontes távozása után jelentősen átalakult a keret. Az akkori légiósdömpinghez képest mostanra csupán egy külföldi maradt az első csapatban. A portugál szakvezetőnél látott gyenge eredmények miatt döntött úgy, hogy koncepciót vált?
– Azért kiemelném, hogy nem számít újdonságnak a mostani koncepció. Tizennyolc esztendeje vagyok a klub többségi tulajdonosa, tizenhét és fél éve az elnöke, és ezalatt az első csapatban mindig ötven százalék körül vagy afölött mozgott a saját nevelésű játékosok aránya. Nem véletlen, hogy a mostani keret hatvannyolc százaléka Debrecenben nevelkedett, és jelenleg csak egy légióst foglalkoztatunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bezárjuk a kaput a külföldiek előtt, de a szabályt felállítottuk: legfeljebb négy légiós kaphat helyet az első csapat keretében. A kakukktojást valóban az az idény jelentette, amikor Leonel Pontes ült a kispadon. Akkor tizenkét külföldi ücsörgött az öltözőben, és miközben a kiesés szélére sodródtunk, a portugál vezetőedző a tizenharmadik szerződtetését tervezte – ekkor menesztettük. Egyfajta kísérletként tekintettünk arra az idényre, látni akartuk, mire megyünk, ha szabad kezet adunk a magasabb futballkultúrából érkező szakvezetőnek. Nos, majdnem elbúcsúztunk az első osztálytól. Miután távozott, elhatároztam, hogy visszatérünk a gyökereinkhez. Azóta eltelt két idény, és az említett előzmények után mindenki sikerként éli meg a bronzérmet és a Magyar Kupa-elődöntőt.
– Üzenetértékű, hogy mostanra egy légiós maradt a keretben?
– Érzésem szerint több hazai klubnak kellene a magyar fiatalokra építenie. Ehhez a klubvezetők és a tulajdonosok határozottsága szükséges, mert a vezetőedzők kevésbé hisznek a tehetségekben. A szakvezetők rövid távon gondolkodnak, a nekik jutó néhány évben azonnali eredményeket akarnak, és a kész játékosokban bíznak. A többség nem az építkezés híve. Ezért a hosszú távú stratégia kialakítása a klubvezetők feladata lenne. Állítom, vannak tehetséges fiatalok, ígéretes labdarúgók kerülnek ki az akadémiákról, de ha nem kapnak lehetőséget, megrekednek a fejlődésben.
– Ezek szerint Debrecenben továbbra is a magyar fiataloké a jövő?
– Ez marad a hosszú távú koncepciónk. A mostani átigazolási időszakban olyan magyar fiatalokkal szeretnék erősíteni, akik az NB II-ben játszanak vagy külföldön szerepelnek, de nem sikerült nekik az áttörés. Emellett a saját utánpótlásunkat is figyeljük, és legfeljebb két légiós érkezhet.
A PROFIT MIATT SENKI SE VEGYEN KLUBOT
– Mennyire szülte a kényszer a mostani irányelvet? Ha több pénzből gazdálkodna a klub és válogathatna a huszonhét-huszonnyolc esztendős, kész labdarúgók közül, akkor…
– Annyira azért nem vagyunk szegények, hogy ne tudnánk négy-öt középszerű légióst szerződtetni. Ám ha korábban Pontes úr és az általa hozott külföldi játékosok megkapták az esélyt, a magyar fiataloknak is jár a lehetőség a bizonyításra.
– Mekkora a Debrecen költségvetése?
– Nagyjából egymilliárd-háromszázmillió forintból gazdálkodunk. Ez az első és a második csapat költségvetése, az akadémia ettől függetlenül működik.
– Hosszú távon lehet az ennél jóval több pénzből gazdálkodó Ferencváros, Mol Vidi kettőssel harcolni a bajnoki címért?
– Amikor négy évvel ezelőtt birtokba vettük az új arénánkat, úgy fogalmaztam, hogy a Nagyerdei Stadion, valamint a labdarúgó-akadémia átadásával a debreceni futball már két lábon áll – a harmadik lábat a költségvetésünk növekedése jelentené. Sajnos az imént említett összeg azóta sem gyarapodott. Egyetlen idényben fordult elő, hogy majdnem félmilliárd forinttal többet költöttünk, amikor a Balogh Norbertért kapott hatszázmillió forintot visszaforgattuk az első csapatba – ez abban az idényben történt, amikor majdnem kiestünk.
– Lát esélyt a költségvetés növekedésére?
– Örülnék neki, de ez csak akkor valósulhat meg, ha helyi vállalkozók szerepet vállalnának a klub működtetésében. Sajnos az utóbbi évek tapasztalatai alapján erre kevés esélyt látok. Márpedig a helyi befektetők anyagi segítsége nélkül nehéz lesz a bajnoki címért versenyezni és talpon maradni a nemzetközi porondon. Egy másik opcióként esetleg felbukkanhatna egy multimilliárdos, aki egymaga megtízszerezi a költségvetésünket. Az Európa-liga selejtezőjében ugyanis kaphatunk olyan ellenfelet, amely a mi büdzsénk tíz-, húsz- vagy akár harmincszorosából gazdálkodik.
– A vállalkozók a piacról élnek, vélhetően csábítóbb lenne nekik a labdarúgás, ha a befektetett pénz némi profitot termelne. Lehet nyereségesen működtetni labdarúgóklubot Magyarországon?
– Erre csak akkor látok esélyt, ha a csapat bejut a Bajnokok Ligája csoportkörébe és közben jelentős összegért értékesít néhány labdarúgót. Egyébként lehetetlen. Az elnöki ciklusom alatt egyszer fordult elő, hogy a Debreceni Futball Szervező Zrt. osztalékot fizetett tulajdonosainak, a BL-főtábla esztendejében. Futballvállalkozás Magyarországon nem hoz profitot. Aki a nyereség miatt akar magának klubot vásárolni, inkább másba fektesse a pénzét.
– A transfermarkt.de 6.9 millió euróra becsüli a DVSC keretének értékét. Ennek tükrében mit vár az Európa-liga selejtezőjétől?
– Azért nem mérvadó ez a becslés, mert a csapatunkban több olyan játékost találunk, aki pályafutása elején jár. Nekik értelemszerűen alacsonyabb a piaci értékük. Hogy konkrét példát említsek: amikor két évvel ezelőtt Varga Kevin a kölcsönszerződése lejárta után visszatért hozzánk Cigándról, ötvenezer euróra becsülték az értékét. Most ötszázezer euróra taksálják.
– Lehet, hogy néhány év múlva a fiatalok értékesebbé válnak, ám az El-selejtezőben most nyáron kell helytállniuk.
– Alkalmasnak a tartom a keretet arra, hogy megállja a helyét a nemzetközi porondon. Nyilván nem mindegy, milyen ellenfelet kapunk, és szintén lényeges, hogy nyár közepére a lehető legjobb formába hozzuk a játékosokat. Emellett szeretnénk, hogy az új igazolásaink már a csapattal kezdjék el a felkészülést.
ZSÓRI DÁNIEL VALÓBAN FEHÉRVÁRRA KERÜLHET – DE NEM MOST
– Mit lehet tudni a távozó játékosokról? Úgy értesültünk, hogy Zsóri Dániel a Mol Vidihez szerződik.
– Lehetséges, hogy Zsóri Dániel kétezerhúsztól a Mol Vidi játékosa lesz, ám az biztos, hogy a következő idényben a Debrecent erősíti. Bódi Ádám jövőjével kapcsolatban ugyanakkor akadnak kérdőjelek. Örülnénk, ha maradna, egyetlen csapatnak sem kínálgatjuk, de a középpályásunk szeretne külföldre szerződni. Ami az eddigi változásokat illeti, a négy távozó légiós közül a mögöttünk hagyott bajnokságban egyikük sem számított meghatározó játékosnak, reményeim szerint a nyár hátralévő részében is megtartjuk az értékeinket.
– Pedig növelhetné a bevételt, ha eladná a legtehetségesebb fiatalokat. Meglehet, utána csak a hetedik helyért küzdene az együttes, a klubkassza viszont gyarapodna.
– Sohasem ajánlgattuk a labdarúgóinkat, a jó szereplés révén figyeltek fel rájuk. Most is akadnak érdeklődők, de szeretnénk megtartani a kulcsjátékosainkat.
– A következő idényben is Herczeg András lesz a vezetőedző?
– Ez kizárólag rajta múlik. Neki kell eldöntenie, hogy folytatja-e, a munkát, hogy szeretne-e még egy idényt a kispadon ülni, és egyszerre felelni az első csapatért, valamint az akadémián zajló képzésért. Felvetődött, hogy a jövőben a két feladatot különválasztjuk. Napokon belül eldől, hogy Herczeg András marad-e az első csapat és az akadémia szakmai vezetője.
– Nehéz vagy hálás szerep most klubtulajdonosnak lenni Magyarországon?
– Az állandó nyomás miatt sohasem egyszerű feladat a vezetői székben ülni. Amikor két évvel ezelőtt, a Pontes-éra után úgy döntöttem, hogy ismét a magyar fiataloknak adunk lehetőséget, nem arattam osztatlan sikert az ötletemmel. Sokan a kiesést emlegették, és ha nem válik be az általam javasolt koncepció, a rossz szereplésért engem tettek volna felelőssé. Nem a vezetőedzőt támadták volna, hanem az elnököt, aki gyenge keretet alakított ki, képzetlen játékosokkal. Abban az esetben mindenki elfelejtette volna a múltat, a korábbi Bajnokok Ligája- és Európa-liga-főtáblás szereplést, a bajnoki címeket. Kizárólag Szima Gábort hibáztatták volna.
Babják Bence
Egy forintért vihetik a klubot
A Debrecennel kapcsolatban időről időre felröppennek, majd elülnek a klub eladásáról szóló pletykák. Adódik a kérdés: mekkora a valóságalapja ezeknek a híreknek?
„Az évek során akadtak érdeklődők, de csak ismételni tudom önmagam: ha a debreceni vállalkozók elég erőt éreznek magukban, hogy tulajdonossá lépjenek elő, és a nevüket, valamint arcukat adják a klub irányításához, egy forintért átadom a tulajdonrészem – mondta Szima Gábor. – Ha külföldi vevő jelentkezne, alaposabban utánajárnék, hogy milyen szándékai vannak az egyesülettel. Ám ha helyi vállalkozók fognának össze és úgy éreznék, hogy magasabb költségvetéssel és jobban vezetnék a klubot, átadnám nekik a lehetőséget. Ha szükség van rám, maradok és legjobb tudásom szerint segítek, de azt is elfogadom, ha nem tartanak rám igényt. Ám ameddig nem érkezik új tulajdonos, mindenkinek el kell fogadnia, hogy a klubnál az én irányításommal zajlanak a hétköznapok.”
Bényei Balázs idén nyáron lejáró szerződését újabb két évvel meghosszabbította klubunk. A 29 éves jobbhátvéd egy évvel ezelőtt bokasérülést szenvedett, meg kellett műteni, emiatt hosszabb ideig nem tudott a szakmai stáb rendelkezésére állni, de felépülése után visszaverekedte magát a csapatba, és a szezon hajrájában ismét alapemberré vált.
Bényei Balázs a DVSC-ben nevelkedett. A 2012-2013-as szezonban kölcsönben szerepelt az akkor NB II-es Mezőkövesd csapatában, majd visszatért a Lokihoz, és a fiókcsapatban, a Létavértesben futballozott. Ezt követően Békéscsabára igazolt, ahol három szezont töltött, és itt mutatkozott be az NB I-ben is. A viharsarkiaknál összesen 76 bajnoki mérkőzést játszott, ebből 28 alkalommal az élvonalban lépett pályára, majd 2017 nyarán visszatért Debrecenbe, azóta 35 NB I-e találkozón játszott a Loki színeiben.
Az U16-os korosztályban a Debreceni Sportélet legjobb játékosának járó díját Bényei Ágoston vehette át. A tehetséges válogatott középpályás a debsport.com-nak elmondta, hogy keményen dolgozott az egész szezonban.
– Megmondom őszintén, az egy évvel ezelőtti díjátadó után kicsit irigykedtem Nimródra (Baranyai Nimród, az U16-os csapat játékosa – szerk.), hogy ott állhatott a stadionban, és átvehette a legjobb játékosnak járó serleget. Félreértés ne essék, nagyon örültem, hogy csapattársam kapta ezt a nívós elismerést, nagyon tehetséges és jó labdarúgó, teljes mértékben megérdemelte – nyilatkozta Bényei Ágoston. – Az idei bajnoki évben keményen dolgoztam, igyekeztem egyenletes, jó teljesítményt nyújtani, hogy ott lehessek a díjra jelöltek között. A DVSC-Paks meccs előtti napon szólt Sándor Csaba bá (az U16-os csapat edzője – szerk.), vasárnap legyünk ott a stadionban, mert díjátadó ünnepség lesz, de azt nem mondta, hogy én is elismerésben részesülök, erről csak közvetlenül a szünet előtt értesültem. Boldogan és büszkén mentem fel a pályára, felemelő érzés volt a DVSC egykori játékosától, Tisza Tibortól átvenni a serleget, és utána körbesétálni a stadionban a szurkolók előtt, akik megtapsoltak minket, még az ellenfél drukkerei is. Úgy gondolom, sokat tettem azért, hogy idén én kapjam a díjat, igyekeztem mindig a legjobb teljesítményt nyújtani, nem csak klubcsapatomban, hanem a válogatottban is. Ez a díj megerősít abban, hogy jó úton járok. Nem szeretnék közhelyeket pufogtatni, de tényleg arra sarkall, hogy még többet dolgozzam. Nem szabad azzal megelégednem, hogy most engem választott edzőm a legjobb játékosnak, szeretnék majd az U17-ben is a legjobb lenni. A korosztályos válogatott Európa-bajnoki selejtezőre készül, olyan teljesítményt kell nyújtanom, hogy a szövetségi edző behívjon a keretbe. Minden téren van hová fejlődnöm, de legfőképp a gólszerzésben kell hatékonyabbnak lennem. Szüleimnek örök hálával tartozom a rengeteg segítségért, támogatásért. Köszönetet mondanék még Szabó Zoli bácsinak Tiszavasváriban, mert ő fedezett fel, Quirikó Lászlónak, hajdúnánási edzőmnek, Horváth Imrének és az akadémiai trénereimnek, Pénzes Lászlónak, Lente Lajosnak, Németi Jánosnak, Sándor Csabának, Joó Zsoltnak, Kerekes Zsombornak, Gulácsi Bencének, rengeteget tanultam tőlük, az ő munkájuknak köszönhetően tartok most itt. Többször voltam sérült, Száraz Ádám, Dobó Viktor, Takács Dániel segítettek a felépülésben, amit köszönök nekik. A díj, amit kaptam a csapat, a társaim elismerése is, az ő jó teljesítményük is kellett ehhez az elismeréhez.
A szezon végeztével elindítottuk szavazás-sorozatunkat, amelyen arról döntethetnek szurkolóink, hogy ki nyújtotta a legjobb teljesítményt. Először posztonként lehet leadni a voksokat, majd a végén a legjobb kapus, védő, középpályás és csatár közül kerül ki a végső győztes.
A legjobbak közé automatikusan felkerül kapusunk, Nagy Sándor, aki a szezon nagy részében védett, így elsőként a legjobb védő kategóriában lehetett leadni a voksokat.
A legtöbb szavazatot Pávkovics Bence kapta, a voksolók 45 százaléka választotta őt a legjobbnak. A második legtöbb voks Ferenczi János nevéhez fűződik, a harmadik Kinyik Ákos lett.
Ezúttal a legjobb középpályásra lehet szavazni. Csak azok a játékosok kerülnek fel a listára, akik minimum 15 bajnokin pályára léptek.
Szavazni a DVSC.hu jobb alsó sarkában található panelben lehet.
A szezon utolsó mérkőzésére készül öt korosztályos csapatunk. A már biztos bronzérmes DLA U19 a Ferencváros ellen zár hazai pályán, és szintén a zöld-fehéreket fogadja itthon az U15-ös és az U14-es együttesünk.
A DLA U17 és U16 az MTK otthonában vendégszerepel. Az idősebb korosztály mérkőzése különösen fontos lesz a legjobb hatban maradás érdekében, bár a többi találkozó eredményétől is sok függ majd.
U19
DVSC-DLA – Ferencváros
szombat 12.00, Debrecen-Pallag
U17
MTK – DVSC-DLA
szombat 13.00, Agárd
U16
MTK – DVSC-DLA
szombat 15.00, Agárd
U15
DVSC-DLA – Ferencváros
szombat 14.00, Debrecen-Pallag
U14
DVSC-DLA – Ferencváros
szombat 12.00, Debrecen-Pallag
Az Azerbajdzsán és Wales elleni Eb-selejtezőkre készülő magyar válogatott keretének tagjai – köztük két Loki-játékos, Ferenczi János és Pávkovics Bence – hétfő este érkeztek meg Telkibe.
Mint arról az mlsz.hu beszámol, az első két napon felméréseken vesznek részt a játékosok, délutánonként pedig edzés szerepel a programban. A hétfő este kivételével az éjszakákat még nem Telkiben tölti a csapat: míg a munka már kedden elindul, addig a hagyományos „bentlakásos” összetartás csak június 2-án kezdődik – írja a Magyar Labdarúgó Szövetség honlapja.
Fotó: mlsz.hu
