Impozáns koreográfiával köszöntötték a rendezők a Diósgyőr 110. születésnapját. Egy 13 éves kisfiú énekelte el a DVTK himnuszát, fekete lóval vitték körbe a klub zászlaját, a pálya közepén pedig a ’70-es-’80-as évek legendás játékosait – Verébet, Tatárt, Oláht és a többieket – köszöntötték vastapssal. A DVTK pedig jubileumi, egyedi, ünnepi mezben lépett a játéktérre.  Vezetőedzőnk, a Borsodból hozzánk került diósgyőri legenda, Vitelki Zoltán pedig kis szorongással, de egészséges önbizalommal várta a küzdelmet, hogy egykori csapata ellen bebizonyítsa, mégis lehet valaki próféta a hazájában. A Lokiban Bényei letöltötte egymeccses büntetését, és visszafoglalta helyét a védelem jobb oldalán. Bódi és a korábban Lokit is erősítő Brkovics vártak a pénzfeldobásra.

A fagypont körüli hőmérsékleten mindössze négy perc elteltével ráfagyott a mosoly a debreceni drukkerek ajkára, amikor a házigazdák gyorsan megszerezték a vezetést. Balról laposan belőtt labdát Ivanovski két debreceni védőt megelőzve hamarabb ért el, és a háló közepébe lőtt 8 méterről. 1-0.

Két perc múlva ismét zavar támadt a mieink védelmében, Kinyik sárga lapot „érdemlően” állította meg Rui Pedrót a 16-os előtt, de a szabadrúgás nem jelentett veszélyt a kapunkra. Csapatunk hamar felvette a meccs ritmusát, ami meg is hozta az eredményt.

A 13. percben gyönyörű debreceni akciónak tapsolhattak Miskolcra szép számmal átrándult szurkolóink. Szécsi jobbra szöktette Bódit, akinek beadását Adeniji 10 méterről küldte a hálóba, hatodik bajnoki gólját szerezve. 1-1.

Nagyon beindult együttesünk, amely újabb három perc elteltével fordított az eredményen. Bódi balról, 25 méterről beívelt szabadrúgásánál a hazai kapus, Danilovics kiejtette a labdát, amely egy meglepett védő fejéről Kinyik elé esett, aki hat méterről, fordulásból ballal, a háló közepébe lőtt! 1-2.

Nagy akarattal, elszántan játszott csapatunk, élvezetes, jó iramú mérkőzést, férfias küzdelmet láthattak a nézők, és egyre idegesebb Diósgyőrt, amelyből Vági Varga buktatása után inkább a játékvezetővel való farkasszemezés miatt kapott sárga lapot, mintsem szabálytalanságáért.   Több alkalommal is jókora zavart keltettek Szécsiék a hazai védelemben, különösen Danilovics volt bizonytalan. Jellemző volt a két együttes önbizalmára az az eset, amikor a kapus kiejtette a Ferenczi által meglőtt labdát, amelyet Adeniji két mélázó hazai védőt megelőzve még az alapvonal előtt megszerzett, és szöglet lett belőle. Önfeláldozóan futballoztak a mieink, ha kellett keményen közbeléptek, vagy berepültek, jogosan megőrizve előnyünket a szünetig, úgy, hogy az utolsó percekben Márkvárt gólhelyzetben nem tudta átvenni a labdát, végül Kosicky bravúrosan vetődve mentett szögletre a jobb kapufánál.

A 2. félidőben sem hagyott alább az iram. Nagy vehemenciával vetettük magunkat a küzdelembe, az elemében lévő Adeniji 16 méteres lövése süvített el a kapufa tövénél. Mindkét oldalon sokasodtak a sárga lapok a küzdelem hevességét igazolva. A noteszből nagy kedvvel játszó csapatkapitányunk sem maradt ki egy buktatás miatt, Szécsi pedig időhúzó szándékkal akadályozott meg egy szabadrúgás elvégzését. A hazai közönség a legutóbb Puskás Akadémiának csereként gólt lőtt Molnárt bekövetelte a csapatba, nálunk pedig Szécsi helyett lépett pályára Garba, majd Milunovic is lehetőséget kapott. A mieink határozottabbak voltak, de a diósgyőriek is nagyon akartak, talán túlzottan is, aminek jeleként Vági még a stadionból is majdnem kirúgta a labdát. Bényei helyett a fiatal és tehetséges Baráth Péter is alkalmat kapott képességei bizonyítására, az utolsó negyedórára, amelyet leginkább az öldöklő küzdelemből adódó egyre több pontatlanság jellemzett mindkét oldalon. Bódi kapitány 4. szabadrúgását Danilovics ölre fogta.

Trükköztek a játékosok, Varga Kevin fenékkel állította meg ellenfelét, Brkovics meg az ötösnél a „nagy halált” is eljátszotta. A Loki – mint ahogy tavasszal megszoktuk tőle – igyekezett minél többször és minél tovább az ellenfél térfelén tartani a labdát kiválóan. Röviddel a vége előtt meghűlt bennünk a vér, amikor Kortes fejbe rúgta a fejjel menteni igyekvő Kinyiket, akit hordágyon kellett levinni! A 87. perctől tíz emberrel kellett harcolni az előny megtartásáért, amelyet önfeláldozóan küzdő játékosaink teljesítettek.

A szombat estig tavasszal veretlen két együttes közül a DVSC maximálisan rászolgát a győzelemre, a rendkívül értékes három pont megszerzésére, amelyért dicséretet érdemel. Ezzel a sikerrel Vitelki Zoltán gárdája nemcsak elrontotta a jubileumukat ünneplő házigazdák hangulatát, hanem helyet is cserélt a borsodiakkal.