OTP Bank Liga 2023/2024

Dombi Tibor

Született: 1973.11.11., Püspökladány
Klubjai játékosként: DVSC (1991-1999), Eintracht Frankfurt (1999-2000), DVSC (2000), FC Utrecht (2000-2002), DVSC (2002-2014)
Sikerei játékosként: hétszeres magyar bajnok, ötszörös Magyar Kupa- és ötszörös Szuperkupa-győztes, Ligakupa-győztes (minden esetben a DVSC-vel), Zilahi-díj (2013), 35-szörös magyar válogatott
Klubjai edzőként: DVSC II (2014-2015), Debreceni Labdarúgó Akadémia (2015-)

A DVSC legendája, aki pályafutása során 437 mérkőzést játszott az NB I-ben, és mindegyiket a Loki színeiben, ezzel toronymagasan vezeti a klub szereplési örökrangsorát.
Annak idején hihetetlen sebességgel lett a lokisták egyik kedvence, pontosan olyan gyorsan, amint ahogy faképnél hagyta az őt lefogni igyekvő védőket. Híres volt arról is, hogy rengeteg tizenegyest harcolt ki.
Gyerekként egyébként atletizált, sőt birkózott is. Tízévesen kötött ki végleg a labdarúgás mellett, akkor igazolta le a Bocskai. Tizenhét éves volt, amikor szerződtette a DVSC. Két esztendőt húzott le a második ligában, aztán 1993-ban Garamvölgyi Lajos vezetésével feljutottak a piros-fehérek az elitbe. Tagja volt az 1999-ben Magyar Kupát nyert csapatnak, majd még abban az évben Frankfurtba igazolt. Egy év múlva visszatért pár hónapra Debrecenbe, utána a holland Utrecht csapatához vezetett az útja, de 2002 őszén ismét visszatért a cívisvárosba, amelyet azóta sem hagyott el.
Az olimpiai válogatott tagjaként ott volt 1996-ban az atlantai játékokon. Később 35-ször hívták meg a felnőtt keretbe.
2014 nyarán hagyott fel az aktív futballal, pályaedző lett a második csapatnál, de emellett játszott is az NB III-ban. Nem sokkal később a Debreceni Labdarúgó Akadémiára került edzőnek. 2019-ben tette le az UEFA A licencet.
Híres arról, hogy mind a mai napig rendszeresen sportol, a futás az élete, számtalan maratonversenyen vesz részt, mert szereti a kihívásokat.

Jelenleg az első csapat pályaedzője, melyről így nyilatkozott: Amikor megszereztem az edzősködéshez szükséges papírokat, csak abban gondolkoztam, hogy a DVSC kötelékében maradok. Játékosként természetesen nekem is volt egy edzői ideálom, és ismerem magam annyira, hogy nem lennék alkalmas erre a feladatra. Pályaedzőnek viszont jónak tartom magam, mondhatni, a szakmám csúcsát értem el azzal, hogy most a DVSC-nél dolgozhatok ebben a munkakörben.